Századok – 2002

Tanulmányok - Papp István: A Begyűjtési Minisztérium az 1956-os forradalom idején és a begyűjtési rendszer felszámolása 1956–57-ben I/31

42 PAPP ISTVÁN Tildyvel, megmutatta neki kidolgozott nyilatkozatát, bár ezt mégsem állíthatjuk teljes bizonyossággal. Az tény, hogy a bejelentés először október 30-án hangzott el nyilvánosan Tildy részéről, de a szakszerű, szabatos megszüntető rendelet csak október 31-én hangzott el a rádióban, mint a begyűjtési miniszter állásfoglalása. A pontos megszüntető nyilatkozatot tehát október 31-én kora reggel olvasták be először, a következő szöveggel: „A nemzeti kormány 1956. október 30-án meg­szüntette a kötelező beszolgáltatási rendszert. A munkásság és a parasztság e­gyetemes érdeke nem egyeztethető össze a kötelező beadás fenntartásával, amely az elmúlt években aláásta a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét, a termelés biztonságát, sőt nem egyszer azzal járt, hogy a termelők egy része saját termei­vényeiből háztartási és gazdasági szükségleteit sem tudta fedezni.... A beszolgál­tatási rendszer eltörlése azt jelenti, hogy megszűnik a termény, állat, az állati termék és bor beadási kötelezettség, a beadási hátralékokkal együtt, a kenyérga­bona és a kukorica kötelező értékesítése, a magánvágás utáni zsír beadási köte­lezettség, az állatvágások engedélyhez kötése, a kenyérgabona vetésterületének kötelező előírása. A beszolgáltatás eltörlése nem érinti az állatnevelési és a híz­lalási szerződések érvényességét. A beadás eltörlése után a nem mezőgazdasági lakosság szervezett ellátásának feladata továbbra is megmarad. Ezt a teljes ön­kéntességen alapuló állami és szövetkezeti felvásárlás, valamint a szerződéses ter­melés és állathízlalás útján kell megoldani..."7 0 A szöveg első mondata tehát egy előző napi döntésre hivatkozik, amelynek, mint láttuk, nem lehet a pontos körülményeit rekonstruálni. Ezután a szöveg pontosan szabályozta a kérdés minden részletét, s politikai és jogi szempontból is kiváló alkotásként értékelhetjük. Hiszen hangsúlyozta a munkás-paraszt érdek­azonosságot és a begyűjtés gazdaságtalanságát is. Eltörölte a konkrét beadási kö­telezettséget és az ehhez kapcsolt kényszerintézkedéseket is. Például megszün­tette az állatvágások engedélyhez kötését, ami azért is volt fontos, mivel november elején kezdődik a disznóvágások ideje, vagyis ez nagyon is aktuális döntés volt. Lényeges, hogy hangsúlyozta a hízlalási szerződések érvényességét, tehát garan­tálta sok tízezer parasztember számára a biztos piacot. Az utolsó bekezdés pedig a városi lakosságot nyugtatta meg azzal, hogy a bizonytalan forradalmi helyzet közepette továbbra is állami feladatnak ismerte el az élelmiszer-ellátás biztosítását. Ezzel a rendelettel, tehát sikerült megoldani egy sürgető és igen fontos kér­dést, s ezzel véget ért Gyenes Antal miniszteri pályafutása is. Illetve formálisan még nem, mivel elmondása szerint a minisztérium megszűnte után Nagy Imre felkérte őt, hogy tárca nélküli miniszterként működjön közre a közellátás bizto­sításában. Erről írott dokumentum nem maradt fenn, így csak Gyenes kissé szét­szórt visszaemlékezésére támaszkodhatunk.71 Ez azonban a lényegen nem sokat változtat, hiszen Gyenes semmit sem tett a közellátás biztosítása érdekében. E-mellett az sem valószínű, hogy a munkáját energikusan végző Vas Zoltán mellé, aki közellátási kormánybiztos volt, Nagy Imre egy tárca nélküli minisztert akart volna delegálni. Mindenesetre október 30-31-én megszűnt a begyűjtési rendszer, 70 A forradalom hangja 273-274. 71 Gyenes Antal interjú, OHA 260.

Next

/
Oldalképek
Tartalom