Századok – 2002

Közlemények - Dvoráková Daniela: Lengyelek Luxemburgi Zsigmond udvarában II/391

LENGYELEK LUXEMBURGI ZSIGMOND UDVARÁBAN 393 szerepel. Plocki kanonokként halt meg 1430 május 30-a előtt, és a dominikánusok brzegi kolostorában helyezték örök nyugalomra.1

1 Stibor püspökkel kapcsolatban egy érdekes oklevél maradt fenn 1413. február 14-i keltezéssel. A püspök ebben évi 300 garas fizetésére kötelezi magát, hogy unokatestvérének, Stibor vajda azonos nevű fiának anyagi gondjait enyhítse.1

2

A kötelezvény, mint írták, akkor veszti el érvényét, ha Stibor vajda a fiának apanázst fizet vagy vagyonrészt juttat. Felvetődik a kérdés: vajon miért küzdött anyagi gondokkal Magyarország egyik leggazdagabb főurának fia, nagybátyjának — mellesleg szerény — segítségére utalva? Netán csak egy átmeneti apa-fiú konfliktusról volt szó?1

3 Stibor vajda másik fivére — a testvérek legidősebbike — Bydgosi Miklós volt. (Melléknevét onnan kapta, hogy Oppelni László idejében Bydgos várnagya volt.) Bár már 1388-tól mint Stibor birtokainak társtulajdonosa szerepel, abban az időben még Lengyelországban is tartózkodott. 1394-ben Jagelló Ulászló lengyel király, kihasználva magyarországi kapcsolatait, őt küldte követségbe Zsigmondhoz, hogy hívja meg lengyelországi látogatásra.1

4

1397-ben Zsigmond király Miklósnak adományozta Kasza (Trencsén m.) várát.1

5

Ez az első és egyetlen Miklósnak címzett adomány. Valószínű, hogy a király nemcsak diplomáciai tevékenységét jutalmazta vele, hanem a törökellenes harcban és az előző évi nikápolyi csatában való részvételét is. Miklóst a magyar források 1399-ben említik utoljára, amikor Zsigmond elhalasztotta Szopolai Péter fia György elleni peres ügyét.1

6

Abban az időben tehát Miklós még Magyarországon tartózkodott. Később vissszatért Lengyelországba, de a továbbiakat illetően forrásaink ellentmondásosak. A lengyel dokumentumokban 1406-tól Bydgosi Miklós özvegye szerepel. Pálóci Máté nádor 1435-ben kelt oklevelében viszont — melyben elutasította Miklós fiának, Nikolajkonak az elhunyt ifjabb Stibor birtokai iránt támasztott örökösödési igényét —, azt állította, hogy Miklós annak idején elárulta a magyar királyt, és részt vett a szepességi lengyel hadjáratban (bátyja, Stibor hadai ellenében).1

7

Ez, mint tudjuk, 1411-ben történt, Miklós eszerint élt még ekkor. Lehetséges, hogy az 1406 utáni adatok egy másik Miklós özvegyére vonatkoznak, ez azonban kevésbé valószínű. Lehet továbbá, hogy Miklós 1411. évi szereplését az a Raveni Miklós találta ki, aki 1435-ben a király képviseletében vallomást tett a nádor előtt Miklós 11

A krakkói működésről: 1425-ben Stiborici Miklós a gnieznói érsekség képviseletében kérte a pápát egy krakkói Mária Magdolna oltár elhelyezésére, mivel Stibor egri püspök érdektelenségéből kifolyólag van lehetőség az elhelyezésére: Lukcsics Pál: XV századi pápák oklevelei. Bp. 1931. 838. Stibor életének utolsó éveiről köszönöm Bieniak professzor információját (hivatkozva A. Radzimisski: Pralaci i kanonicy kapituly katedralnej plockiej w XIV i I. pol. XV w., T. I., Torun, 1991. no.78). Temetkezési hely és a halál időpontja: Zbynko lengyel marsall 1426-ban kelt oklevelében az említett kolostorban szerepel a capella Magnifici domini pie memorie Stiboríj szövegrész. Publikálta Wenze 1 163., aki helytelenül Stibor vajda temetkezési helyének jelölte. 12

Quod ob abolendos et ammovendos defectus, quibus magnificus vir dominus Stiborius de Betzkow natus magnifici viri domini Stiborij wayuode etc. fráter noster carissimus ad presens quattitur et stringitur. 13

Az oklevelet publikálta Wenzel 157., ZsO III. 165. 14

Polski slownik biograficzny (a továbbiakban PSB) 21. vol. Warszawa, 1976, 140. 15

ZsO I. 4774. 16 Wenzel 117. 17

Wenzel 201., DL 12 683.