Századok – 2002
Közlemények - Dvoráková Daniela: Lengyelek Luxemburgi Zsigmond udvarában II/391
394 DANIELA DVORÁKOVÁ cselekedeteiről. Talán kissé kiszínezte a valóságot, hogy legyen ok elutasítani fia örökösödési kérelmét. Bydgosi Miklós felesége a Labçdz nemzetségből származó Krzemka volt.18 Ő a gyerekekkel együtt általában Lengyelországban vagy Kujáviában tartózkodott, és 1418-ban vagy 1419-ben hunyt el.1 9 A házasságból két fiú született, Stibor és Miklós, akit Nikolajkoként is említenek. A de Roznatow, de Bydgossie, de Stiboricz előnevet használó Stiborról aránylag keveset tudunk. Elsőként az 1412-es évhez kötődően Jan Dlugosz krónikája említi. A lengyel király budai tartózkodása alatt a lovagi tornákon sok lengyel gyúlt össze, köztük a stiboricei Stibor is, akit Dlugosz „Magvas" (Jqdrzny) ragadványnévvel említ.2 0 Valószínű, hogy Miklós fiáról van szó. 1418-ban még az ősi családi birtokon, Stiboricén említik,2 1 ám később Magyarországra költözött és 1420-23-ban unokatestvére, Stibor várnagya volt Jókő várban, amely 1394-től a Stiborok tulajdona volt.2 2 Valamikor 1423. novembere után meghalt, a későbbi források már nem említik. Nikolajko vagy Miklós (a forrásokban gyakran mint Szarleji) nem követte bátyját Magyarországra. Lengyelországban brzegi vajda volt, és csak akkor kezdett érdeklődni Magyarország iránt, amikor unokafivére halála után a hatalmas Stibor-birtokok egyik esélyes örököseként szóba került. Az iíj. Stibor — a vajda fia — 1431-ben kelt végrendeletében úgy rendelkezett, hogy ha egyetlen leánya utódok nélkül halna meg, birtokainak felét Nikolajko örökölje.2 3 Az ügy kifejletéről részletesebben Pálóci Máté nádor 1435-ben kelt, már említett oklevelében olvashatunk. Pozsonyban az év március 28-án ült össze a királyi tanács, hogy végleges döntést hozzon a Stibor-örökségről. A királyt a tapasztalt Raveni Miklós képviselte. Hangsúlyozta, hogy a lengyel Nikolajko gyermekkora óta Lengyelországban élt és soha nem állt a magyar király szolgálatában. Sőt, Zsigmondnak a lengyel királlyal való konfliktusaiban a lengyel oldalon harcolt. Ezenkívül, amikor Koributovics Zsigmond litván fejedelem 1422-ben betört Prágába és a husziták segítségére sietett, Nikolajko csatlakozott hozzá. Amint neszét vette unokafivére halálának (1434-ben), lengyel és más idegen katonákkal betört a határvidékre. Itt szövetkezett a király esküdt ellenségével, Vrbensky Jánossal, és ádáz pusztításokat vittek véghez. Nikolajko fogságba ejtette Stibor több várnagyát, elfoglalta két 18 PSB, XXI., 142. Ennek a nemzetségnek a tagja volt a Magyarországon tartózkodó Donin de Skrzyn is. "1 9 Uo. 142. 20 Jan Dlugosz: Roczniki czyli kroniky slawnego królewstwa polskiego (Annales seu chronicae incliti regni Poloniae). Ksiçga X - XI. Warszawa, 1982. 231. A krónika lengyel kiadói a Jqdrzny szót helytelenül Mqdrznynak olvasták ki, és így a személyt nem tudták azonosítani. Erre a tényre figyelmeztet Antoni Gqsiorowski: Zygmunt Luksemburski i Sçdziwôj z Szubina, czyli о wçgierskich apanazach rodziny cibora ze ciborza. In: Cracovia-Polonia - Europa. Krakow, 1995. 503. 21 Gqsiorowski i.m. 503. 22 1420. november 5.: „Stiborius de Roznatow castellanus viri magnifici domini Stiborii filii Stiborii de Bolondoch per eum in Castro Jokew constitutus" - DL 7021. Az 1422. december 13-án kelt cseh nyelvű oklevélben beckói Stibor kezeseként említik: „Stibor takez ze Stiboricz sedienym na Dobrewodie" (OBA Nitra, Mednyánszky beckói lt.). 1423. november 5-én Beckói Stibor oklevelében tanúként szerepel, mint „strenuus dominus Stiborius de Bydgosye residens in Bona Aqua" (DL 11 431.) 23 Az oklevélben Nicolaus de Stiborzics alias de Scharlay néven sz""-??"1 . 1 Wenzel 193.
