Századok – 2002

Közlemények - Dvoráková Daniela: Lengyelek Luxemburgi Zsigmond udvarában II/391

Daniela Dvoráková LENGYELEK LUXEMBURGI ZSIGMOND UDVARÁBAN Luxemburgi Zsigmond magyar király uralkodásának első két évtizede az erős hazai ellenzékkel való harcban telt el. Zsigmondot az Anjou-idők főúri nemzetségeinek képviselői, az ún. Kanizsai-liga tagjai nagyban befolyásolták. A fiatal királynak avégett, hogy a bizonytalan politikai helyzetben megőrizze támogatásukat és jóindulatukat, bőkezűnek kellett lennie irányukban. Abban a küzdelemben, amelyet az 1382 után meggyengült királyi hatalom megerősítéséért folytatott s amely 1403-ban a győzelmével végződött, Zsigmondnak jelentős támasza volt egy lengyel nemes, Stiborici Stibor. Stibor már az előző uralkodót, I. Lajost is szolgálta. Annak halála után az ifjú Zsigmond szolgálatába szegődött, és egész életén keresztül tántoríthatatlanul hű alattvalója maradt. Az ő oldalán állt mind a magyar koronáért folytatott küzdelemben, mind a későbbi — 1401-es és 1403-as — királyellenes megmozdulások idején. Szolgálataiért és hűségéért a király Stibort előkelő rangra emelte, és hatalmas birtokokkal ajándékozta meg, nagyrészt a mai Szlovákia területén.1 Stiborral együtt több rokona is érkezett Magyarországra. Egyesek Magyarországon is telepedtek le, a többség azonban felváltva élt magyar és lengyel földön, mindkét királyt szolgálva, mintegy „kettős állampolgárként". Mindkét országban magas hivatalokat és birtokokat kaptak. A helyzetük akkor vált bonyolulttá, amikor a két ország közti kapcsolat megromlott. Stibor egyes rokonai akkor végleg elhagyták Magyarországot és visszatértek Lengyelországba. Stibor vajda akkora befolyással rendelkezett, hogy rokonainak jövedelmező állásokat és szép birtokokat tudott biztosítani Magyarországon. Kimutatható, hogy a vizsgált időszakban Magyarországon tartózkodó és valamilyen funkciót betöltő lengyelek szinte kivétel nélkül közelebbi vagy távolabbi rokonságban álltak vele. Szinte érthetetlen, hogyan tudott Stibor széles rokonságának ilyen pozíciót biztosítani, hiszen a magyar nemesség közismert idegengyűlölete Zsigmond koronázási esküjéből csakúgy kiolvasható, mint az 1397-es temesvári országgyűlés határozataiból vagy a lázadókkal kötött 1401-es egyezségből, melyben a király kikötötte, hogy idegeneknek sem funkciót, sem birtokot nem adományoz Magyarország területén. Mindenesetre a lengyelek nagy szerepe egyformán tanúskodik a vajda megingathatatlan pozíciójáról és Zsigmond iránta való, sírig tartó különleges jóindulatáról. A Stibor vajda rokonságába tartozó személyek azonosítását nehezíti, hogy a rokonságban gyakran fordulnak elő egyforma nevek, elsősorban a Stibor és a 1 Stiborici Stiborról részletesebbben ld. Wenzel Gusztáv.: Stibor vajda. Budapest, 1874 (a továbbiakban: Wenzel), valamint Daniela Dvoráková: Stiborovci v Uhorsku. Historicky Casopis 41. (1993) 3-22.