Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
386 SOLYMOSI LÁSZLÓ A kanonoki testület tagja között a középkor végén rendszerint voltak címzetes püspökök. Ezek a kanonokok olyan régi püspökségek címeit viselték, amelyek tényleges kormányzását nem vehették át, mert török uralom alatt álltak, illetve török veszélynek voltak kitéve. Esztergomban viszont segédpüspökként ellátták az érsek főpapi teendőinek jelentős részét. Szakrális feladatot (papszentelés, bérmálás), beiktatást végeztek, vagy érseki helynökként (vicarius) bíráskodtak. A vikáriusok a pappá szentelést az esztergomi várban, a Szent István vértanúról elnevezett társaskáptalan templomában végezték.9 4 A kanonokok Esztergomban más egyházi javadalom birtokosai is lehettek. Mint láttuk, gyakran oltár igazgatók voltak, ellátták a succustos, illetve a succentor feladatát, sőt plébánosi javadalomhoz is juthattak. Az 1397. évi előírások szerint a már említett alőr mellett a székesegyház Demeter érsek (1378-1387) által alapított Krisztus Teste oltárának igazgatóját is mindig a kanonokok közül kellett kiválasztani.9 5 A kanonokok egy része az általános gyakorlat szerint másutt — Esztergomon kívül — is rendelkezett egyházi javadalommal. Boldogasszonyfalvi Ferenc kanonok például a hantai társaskáptalan prépostja volt. Tasnádi Tamás kanonok, salonai püspök pedig a nyitrai székeskáptalan lektori méltóságát is betöltötte.96 Az egyetemes egyház országok és népek fölött álló intézményként a maga egységes latin nyelvével és műveltségével lehetővé tette, hogy az egyes egyházi intézményekben különböző származású személyek együtt munkálkodjanak. A tekintélyes létszámú káptalanok különösen alkalmasak voltak erre, hiszen a hívek lelki gondozása nem lévén tagjaik feladata, nélkülözhették a hívek anyanyelvének ismeretét. Ez a fogyatékosság még abban sem akadályozta meg őket, hogy bekapcsolódjanak az egyházi bíróságok tevékenységébe, mert szükség esetén ezen a hiányosságon tolmáccsal segítettek. Természetesen az esztergomi székeskáptalan kanonokjai között is voltak külföldiek, az egyetemi, egyházi, politikai és személyi kapcsolatok révén elsősorban olaszok. Egyikük az 1495. és 1500. évi törvényi tiltás ellenére érseki helynökként az esztergomi egyházi bíróságot vezette. 1495 és 1510 között a Ferrarából származó Tommaso Amadéi (Thomas Amadeus de Ferraria) kánonjogi doktor, esztergomi kanonok, gömöri, majd (1503-tól) nyitrai főesperes volt az érseki vikárius.97 Utóda a Montefiorinoból való Antonio Ceregoni (Antonius Cheregonius de Montefloro), a római- és az egyházjog doktora lett. О azonban nem a székeskáptalan, hanem a Szent Tamásról elnevezett társaskáptalan tagja volt. Rövid ideig tartó működésével véget ért az olasz vikáriusok sora Esztergomban.98 A számos 94 Mekcsei János oropoi püspök és érseki vikárius Rózsahegyi István klerikust 1507-ben alszerpappá, majd 1508-ban előbb Ilsvai Pál milkói püspök szerpappá, majd végül Mekcsei áldozópappá szentelte. Nyási Demeter santorini püspök és érseki helynök 1513-ban Besenyei Gáspárt szentelte áldozópappá. Békefi: A káptalani iskolák (32. jegyzet), 438-439, 446-447. 95 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 105. A középkor végén Váradi János, majd az orvos Giovanni Muzzarelli kanonok volt az oltárigazgató. МЕН I. 313. 96 Conradus Eubel: Hierarchia catholica medii aevi. I—III. Monasterii2 1913-1923. III. 289. 97 Bónis György: Olasz vikáriusok Magyarországon a reneszánsz korában és a Beneéthy-formuláskönyv. Levéltári Közlemények 44-45 (1974) 89, 91-92, 94. 98 Uo. 92, 94. Vó. DL 22355, 22481, Bónis: Szentszéki regeszták (32. jegyzet), 4100, 4101, 4142. sz. Mihály keresztnévvel és éneklőkanonokként szerepelteti Kollányi: Esztergomi kanonokok (9. jegyzet), 128. Hivatkozásai közül ilyen tisztséggel egy műben szerepel, ds itt is forráshely megjelölése
