Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
AZ ESZTERGOMI SZÉKESKÁPTALAN JEGYZŐKÖNYVE 381 1270-ben már működött, s nem sokkal később a kolostor is elkészült.65 A jegyzőkönyv szerint a középkor végén is ez a két állomás létezett. Az esztergomi síkságon (m campo) a szőlőhegy, a Szent Tamás-hegy, Hévíz és a királyi város kapuval bíró fala között fekvő Szent Anna káptalani városrészbe vezető út mentén, illetve valahol ettől délre a Szent János evangélista és apostol plébániatemplom mellett szedték a tizedet a hazafelé tartó gazdáktól. Az előbbi út a királya város északi bejáratához, a Szent Lőrinc-kapuhoz és természetesen az ettől északra fekvő érseki városrész felé, míg a másik út Kovácsi városrészen át a királyi város déli kapujához, a Budai-kapuhoz vezetett.66 Esztergomhoz hasonlóan a káptalant bortized illette meg a Pilis megyei Sasad és a Komárom megyei Ravaszkeszi vagy másként (földesura után nevezve) Bátorkeszi település szőlőhegyén.6 7 A Buda melletti Sasad különösen értékes borjövedelmét Zsigmond király 1390. évi adománya biztosította számára.6 8 Tizedjoga a többi esetben a bor mellett gabonára és több mezőgazdasági terményre, illetve bizonyos állatszaporulatra is kiterjedt. A káptalan tizedjogot szerzett birtokai zömére. Néha még az esztergomi egyházmegye határán kívül fekvő birtokán is tizedjogot élvezett. A nagy jövedelmet azonban az egyházmegyében a kisebb-nagyobb területi egységek, települések, tizedkerületek (districtus) vagy tizedkések (icultellus, cutellus) adták, amelyek tizedszedési joga 1156-tól kezdve érseki adományból vagy ritkán cserével jutott a káptalan tulajdonába.6 9 A kisebb egységek közé tartozott Bars megyében Nagysarló (Nagysalló), Esztergom megyében pedig Kéménd, valamint a két Szőgyén (Magyar- és Németszőgyén ikerfalu). Valamenynyien érseki birtokok voltak.70 Hasonlóképpen kisebb önálló egységnek számított még Nagyszombat városa tartozékaival együtt, továbbá Szemerekés, amely a Komárom megyei Szemere és néhány szomszédos település határát ölelte fel.7 1 A nagyobb tizedkerületek a sajátos Kisnyitra, Kisbars, Nagybars, Kishont, Nagyhont, Hegyalja (Submontibus), illetve Rimaszombat nevet viselték.7 2 Hegyalja a tájról, a terület földrajzi fekvéséről kapta nevét. Rimaszombat mint a tizedkerület meghatározó települése vált a körzet névadójává. A többi esetben az ellentétes jelzők egyértelműen arra mutatnak, hogy az adott vármegye két eltérő nagyságú tizedkerület között oszlott meg. Az egységek közül a jegyzőkönyv — 65 Mon. Strig. II. 576. Vó. Rég. Top. V 165, 171, 176, 178, Györffy II. 273-274. 66 A királyi város két kapujára lásd Rég. Top. V 135. 87 Ravaszkeszi és Bátorkeszi azonosságát a következőképpen említi egy 1522-ből való oklevél: in facto cuiusdam predii Zenthkyral vocati in comitatu Comaroniensi inter possessiones Rawazkezy alio nomine Bathorkezy dicti domini Stephani palatini ac fratrum suorum et Madar prefatorum nobilium de dicta Marczelhaza adiacentis. DF 248718 (Prímási Levéltár, Arch, saeculare T-88). Vö. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I—III., V Budapest 1890-1913. (A továbbiakban Csánki) III. 503. 68 ZsO I. 1655. sz. Vö. Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 85. A tizedek miatt hosszú per folyt a 15. században. Vö. Bónis György: A sasadi tizedper közjegyzői a XV század derekán. Levéltári Közlemények 42 (1971) 103-113. 69 A káptalani tizedekről összefoglalóan tájékoztat Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 82-86. 70 Maksay I. 150, 314. 71 Richard Marsina: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae. I. Bratislavae 1971. 128-129, 131. Vö. Györffy III. 455. 72 Megjegyzendő, hogy az 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben szereplő másik Hegyalja nevű tizedkerület a nagybarsi tizedkörzet részét képezte. Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 83.
