Századok – 2002

Tanulmányok - Papp István: A Begyűjtési Minisztérium az 1956-os forradalom idején és a begyűjtési rendszer felszámolása 1956–57-ben I/31

38 PAPP ISTVÁN és Gyenes Antal begyűjtési miniszter is. Mivel saját szerepét formálisnak tartotta Gyenes, így nem tudjuk, volt-e szerepe annak a közleménynek a megfogalmazá­sában, amelyet hármójuk nevében olvastak be a Rádióban október 27-én este 10 órakor.5 0 Ebben a budapesti sütő- és tejipari vállalatok dolgozóit a munka másnap reggeli felvételére szólították fel. Néhány vállalatot külön is kiemeltek, így például a Fővárosi Sütőipari Szállítási- és a Begyűjtési Szállítási Vállalatot. Ezek Gyenes közvetlen felügyelete alá tartoztak, így legalábbis tudnia kellett a dologról. Ezt látszik megerősíteni Gyenes egy története is. Elmondása szerint valóban sztrájkba lépett 3 nagy malom, de ő úgy oldotta meg a problémát, hogy az ELTE ВТК Ifjúsági Forradalmi Bizottságától kért egy fiút és egy lányt, akiket követként el­küldött a Malmok Forradalmi Bizottságához és a két egyetemista elérte, hogy felvegyék a munkát.51 Gyenes története igen romantikus, de valószínű, hogy ez a valóságban is így játszódott le. De mindenestre igazolja azt, hogy begyűjtési miniszterként fellépett a liszt- és kenyérellátás biztosítása érdekében. Mozgalma­san telt tehát Gyenes Antal miniszterségének első napja és bizonyára várakozással tekintett a másnap esedékes kormányülés elé is. Az október 28-i kormányülés Gyenes élete első és egyetlen kormányülésén 1956. október 28-án vett részt. Az eddig elmondottak alapján egyértelmű, hogy határozott javaslattal ment a ka­binet elé: az egész beszolgáltatási rendszer megszüntetését akarta elérni. Előze­tesen csupán a tárgyalt minisztériumi gyűlésen vetette fel a kérdést, és Vas Zoltán közellátási kormánybiztossal beszélt róla, aki egyetértett Gyenes javaslatával.52 A nevezetes kormányülés lefolyását jól ismerjük, mivel fennmaradt az ülés rész­letes jegyzőkönyve. Ez alapján cáfolhatjuk Gyenesnek azt az állítását, hogy amikor Nagy Imre felolvasta az MDP KV ülésén elfogadott rádiónyilatkozatot és el akart menni, ő akkor vetette fel a begyűjtés eltörlésének kérdését.5 3 Ugyanis Nagy Imre már beolvasta nevezetes rádiónyilatkozatát és visszatért az ülésre, amikor kibon­takozott a vita5 4 a begyűjtés szükségességéről. Gyenes hozzászólásában először is leszögezte, hogy „nem legutolsó rendű probléma a begyűjtés kérdése". Majd kifejtette, hogy korábban úgy vélte, először néhány cikk esetén töröljék el a beadást, hogy lemérhessék ennek gazdasági ha­tását. Most már azonban nincs idő a kérdés nyugodt mérlegelésére. Nem ismeri ugyan a begyűjtés helyzetét az országban, de vannak információi arról, hogy né­hány helyen elégették a begyűjtési nyilvántartásokat.5 5 Gyenes ebben a helyzet­ben nem látott más megoldást, mint azt, hogy „élére álljunk az eseményeknek, adjunk olyat, ami a parasztságnak feltétlenül kedvező", vagyis „a kötelező beadás 50 A forradalom hangja 111. 51 Gyenes Antal interjú, ОНА 259-260. 52 Gyenes Antal interjú, ОНА 272. 53 Rainer M. J. 1999 281-282. 54 A begyűjtés vitáját tartalmazó jegyzőkönyv: História 1989. 4-5. szám 45. 55 Gyenesnek ez az állítása valószínűleg nem fedi a valóságot, mivel a begyűjtési hivatalok kárfelmérő jelentéseiben egyetlen ilyen esetet sem jegyeztek fel. Lásd Ellenforradalmi kárbejelentés MOL XIX-K-7-1 44. doboz

Next

/
Oldalképek
Tartalom