Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
380 SOLYMOSI LÁSZLÓ púja előtt (ante portám) terült el.57 Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templomát 1281-ben említették először.5 8 Ez a plébániatemplom az esztergomi melegvizű források közelében (circa thermas Strigonienses) állt. A Szent Tamás-hegy lábánál feltörő hévizek, amelyek a terület Calidae Aquae ~ Hévíz nevét adták, a Kis-Dunába folytak. A káptalan ezen a részen fürdőt (balneum) és malmot üzemeltetett.59 Az ebből származó bevételt egészítette ki a káptalani város földesúri jövedelme: döntően a Szent György- és Szent Mihály-napi cenzus, az ünnepi adományok, valamint a mészárszék után fizetett illeték. A város területén a káptalan kevés birtokkal, de igen fontos jogosítványokkal rendelkezett. A királyi város polgárai 1198 óta vámot (tributum) fizettek a kanonoki testületnek. A fontos dunai átkelőhelyen, a kakat-esztergomi réven 1215 óta a káptalan szedte a réwámot (vadam). Mindkettő királyi adományból illette meg a káptalant.6 0 Végül 1198-tól fogva érseki adományból a káptalan élvezte az esztergomi határ meghatározott részén, a Szent Tamás-hegy déli lejtőjétől délkeleti irányban húzódó szőlőhegyen (promontorium) megtermelt bor tizedét.6 1 A szőlőhegyen döntően a királyi városrész polgárai, az érseki és a káptalani városnegyed lakói voltak a szőlőbirtokosok. A szőlőkben nem voltak pincék.6 2 A szüretkor a szőlősgazdák a helyszínen kipréselték a szőlőt, majd a mustot lakóházaik pincéibe szállították. A székes- és a társaskáptalanok esetében a 13. században általános szokás érvényesült a tizedszedésben. A szőlőhegy és a település közti útszakaszon a tizedszedők levélszínt vagy sátrat állítottak fel. Ezen a védett helyen várták a hazatérő szőlősgazdákat, hogy odaérkező szekereik musttal teli hordóiból kivegyék a tizedet. Miután a tizedelés megtörtént, lepecsételték a hordót, hogy ezáltal tulajdonosa szükség esetén igazolni tudja, az adott hordóból a fizetés megtörtént. Az esztergomi polgárok ezzel a jól átlátható, nyílt módszerrel ellentétben előbb házaik pincéibe szállították a mustot, és azután adtak belőle tizedet, ami a termés egy részének eltitkolására, csalásra, a tizedbirtokos káptalan megkárosítására adott lehetőséget. A kanonoki testület panaszára 1276 nyarán Kun László király elrendelte, hogy a többi egyház szokása szerint szüretkor a káptalan a városon kívül állítson fel sátrakat, és tizedszedői ott, ne pedig a polgárok házaiban hajtsák be a tizedet. Szent István törvényére hivatkozva a király megfenyegette az esztergomi polgárokat, ha nem a sátraknál fizetik a tizedet, akkor a tizedrész helyett kilenc tizedrészt kell adniok.6 3 Aligha kétséges, hogy a káptalan már a királyi döntést követő első szüreten, vagyis 1276 őszén bevezette az új tizedelési módot. Az 1397-ben végzett egyházlátogatás szerint két tizedelő állomást állított fel. Az egyiket Szent János evangélista és apostol tiszteletére a királyi város falain kívül (extra muros) emelt templom, a másikat pedig a Szent Anna kolostor vagy a róla elnevezett városrész előtt (ante Sanctam Annám).64 A templom 57 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 81. 58 Mon. Strig. II. 142, Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 85, Rég. Top. V 163. 59 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 90. Vő. Rég. Top. V 158-161, Györffy II. 285-286. 60 Mon. Strig. I. 156-157, 207. Vó. Györffy II. 256, 276. 61 Mon. Strig. I. 153-154. 62 A szőlősbirtoklásról és adózásról részletesen lásd Solymosi Lászlt A földesúri járadékok új rendszere a 13. századi Magyarországon. [Budapest,] 1998. 137-179. 63 Mon. Strig. II. 56-57. 64 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 85. Vó. Rég. Top. V 175-180, GyC J II. 271-273.
