Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
376 SOLYMOSI LÁSZLÓ A káptalan jobbágyait még két döntés érintette. Az egyik a gyarmati és ebedi jobbágyok határhasználati vitáját rendezte. Az Esztergom megyei Gyarmat (Kőhidgyarmat) határa nem bővelkedett szántóföldben, a vele szomszédos Ebed területén pedig nem volt erdő. Mivel mindkét települést a káptalan birtokolta, a fogyatékosságon könnyen segíthetett. Egyfelől biztosította Ebed lakóinak a közös határ nyugati részén fekvő gyarmati erdő használatát, elsősorban épületfa igényük kielégítésére, másfelől a gyarmati jobbágyoknak szántóföldi művelésre átengedett egy területet Ebed határában. Egy idő múlva azonban a közös határhasználat, főleg az égetéses erdőirtás, szembeállította egymással a két faluközösséget. Végül a káptalan 1513-ban megtiltotta mindkét település lakóinak az erdőirtást, és csak a gyarmati jobbágyoknak engedélyezte, hogy az erdőben termő szénát összegyűjtsék. Egyúttal 20 forintos büntetést helyezett kilátásba, ha valaki döntését megszegte, ha szénanyerés céljából vagy más okból erdőt irtott, ha szóval vagy tettel ártott a másik félnek. Az ebedi jobbágyoknak pedig ezentúl a káptalan előtt kellett megjelenniük, ha épületfára volt szükségük, és a káptalan gondoskodott arról, hogy a gyarmati káptalani erdőkből szükségletük szerint fához jussanak. A másik döntés egészen más célt szolgált. A káptalan minden bizonnyal a közbiztonság érdekében fogadta fel 1526 tavaszán egy évre Hacaki Székely Gergelyt, hogy a káptalan esztergomi városrészében, a Szent Anna templomról elnevezett negyedben lovas szolgálatot teljesítsen. Egyúttal megállapodott vele, hogy évi bére 23 forint, 12 fertály búza, 6 fertály zab és egy akkora rét lesz, amekkorát két ember egy nap alatt képes lekaszálni. A káptalan gondot fordított az ellenőrzésre. Időnként több kanonokból álló bizottságot jelölt ki a vagyonkezelés felülvizsgálatára. Az ellenőrök (rationistae, calculatores, rationnatores) átnézték a divisor és a többi gazdasági tisztségviselő elszámolásait, kimutatták a fizetési elmaradásokat, és jelentést készítettek munkájukról. Közülük a legjelentősebb az 1520-ban összeállított beszámoló volt, amely 1516-től kezdve tekintette át a tisztségviselők tevékenységét. Ezt a jelentést — talán a jelentősebb hiányok, elmaradások miatt — a jegyzőkönyvbe is bevezették.47 A hátralékok kifizetésére az 1509-ben hozott döntés értelmében 15 nap állt a kanonokok rendelkezésére. A káptalan ülésén két misealapítvány létesítését fogadta el. Nyási Demeter esztergomi kanonok, vikárius és segédpüspök 1518-ban száz aranyforintot ajánlott fel, hogy lelki üdvéért minden évben misét mondjanak Szent Demeter, vagyis védőszentje október 26-i ünnepén. A másik kegyes adományt Horvát Mihály, Bakóc Tamás esztergomi érsek huszárkapitánya tette. Halálát követően végakaratát Báncsai Mátyás kanonok teljesítette, amikor a hagyatékból 1520-ban kétszáz forintot átadott a káptalannak, hogy minden évben a Szent Márk evangélista ünnepét (április 25.) követő pénteken a székesegyház Szent Kereszt oltáránál misét mondjanak az elhunytért. Előfordult, hogy a káptalan maga létesített misealapítványt. A Szent Erzsébet kápolna lepusztult házát Mekcsei János kanonok elmúltával a szokásos cenzus terhelte őket, mint a káptalan többi jobbágyait. Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I—II. Ed. Ferdinandus Knauz. Strigonii 1874-1882. III. Ed. Lodovicus Crescens Dedek. Strigonii 1924. IV Ed. Gabriel Dreska et alii. Strigonii-Budapestini 1999. (A továbbiakban Mon. Strig.) III. 657. 47 Vó. DF 238419 (Eszt. kápt. m. lt., Caps. eccl. 1-1-9).
