Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
AZ ESZTERGOMI SZÉKESKÁPTALAN JEGYZŐKÖNYVE 377 és segédpüspök saját költségén közel nyolcszáz forintért teljesen újjáépítette. Mekcsei halálát követően 1510-ben a káptalan úgy intézkedett, hogy a ház új lakója és utódai minden hétfőn a holtakért mondjanak misét a székesegyház Szent György oltáránál. A káptalan több alkalommal foglalkozott a kanonokok közti nézeteltérések, vitás kérdések rendezésével. Szőlősi Lőrinc kanonok, a Szent Anna nevű esztergomi városrész tisztségviselője (officialis) 1501 elején vitatta, hogy a felügyelete alá tartozó káptalani birtok lakói által bizonyos ünnepeken (az adott esetben bizonyára Karácsonykor) befizetett adományok (muneralia) a káptalant illetnék meg. Úgy gondolta, hogy az ünnepi adományok a mindenkori officiális jövedelmét képezik. A káptalan az idős kanonokok megkérdezése után megállapította, hogy régi szokás szerint az ünnepi adományok tizede jár a tisztségviselőnek, míg a többit a divisor a kanonokok között osztja szét. Ugyancsak Szőlősi Lőrinc volt az egyik szereplője annak az ügynek, amely közte és Garai Antal kanonok között okozott vitát. Garai a káptalan részére 23 forintért asztagban gabonát vásárolt, és a cséplés után a káptalan nyéki (ipolynyéki) vermében helyezte el. Szőllősi a káptalan nyéki tisztségviselőjeként a gabona egy részét értékesítette. A gabona azonban Garai gondatlansága miatt megromlott, és a két fél nem tudott megállapodni, hogyan téríti meg az okozott kárt. A káptalan 1509-ben úgy határozott, hogy a 23 forintból Szőlősi annyit fizet, amennyiért gabonát eladott, a többit pedig Garai téríti meg. Tornai István kanonok és alkántor 1512 tavaszán azért emelt szót, mert helyettesítő tevékenységéért a kántorkanonok még tartozott neki 24 forintot kitevő évi járandóságával. Panaszára a káptalan Szatmári János kanonoknak, a kántorság (cantoratus) jövedelme összegyűjtőjének egyetértésével utasította a divisort, hogy a kántori bevételekből fizesse ki az összeget. Atyai Miklós olvasókanonok 1515-ben szóvá tette, hogy a káptalan dorogi birtokáról egy jobbágyasszony Szatmári György pécsi püspök falujába kíván költözni, mert az asszony elmondása szerint Szatmári János kanonok, Dorog település javadalombirtokosa, zaklatta őt. Atyai Miklós a káptalan 1397. évi statútumára hivatkozott, miszerint a javadalombirtokos, ha jobbágyokkal nem gyarapítja birtokát, büntetést érdemel.4 8 A káptalani ülésen elhangzott panaszra éles szóváltás bontakozott ki a két személy között. Szatmári János azzal vádolta az idős olvasókanonokot, hogy mindig támadja (the lector myndenkor ream tewrel), hazudik és becstelen. Atyai Miklós visszautasította a vádakat, és arra kérte a káptalant, hogy az igaztalan és gyalázatos szavakért statútumainak megfelelően szolgáltasson igazságot.49 Mire a kanonoki testület a két érintett nélkül megtárgyalta az ügyet, és szabályzata szerint Szatmári Jánost viselkedése miatt négy hónapra kizárta a káptalan tanácskozásairól és megfosztotta jövedelmeitől, Atyai Miklóst pedig ártatlannak nyilvánította. Székely János szenttamási prépostot a káptalan 1521-ben azért büntette meg, mert bizonyos (nem részletezett) jogtalanságok elkövetésével 200 forintra becsült kárt okozott Csézi András nagyprépostnak. 48 Vb. Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 259. 49 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 263-264. Atyai Miklós, a káptalan meghatározó alakja több mint negyven esztendőt töltött Esztergomban. Szentszéki jegyzőként 1484 elején kezdte pályáját és 1523 tavaszán olvasókanonokként végezte be. Bónis: Szentszéki regeszták (32. jegyzet), 3470. sz.
