Századok – 2002
Tanulmányok - Papp István: A Begyűjtési Minisztérium az 1956-os forradalom idején és a begyűjtési rendszer felszámolása 1956–57-ben I/31
34 PAPP ISTVÁN megelőző időszakban. A minisztérium élén Szobek András állt, eredeti szakmáját tekintve ács, aki 1954. júliusában foglalta el a miniszteri bársonyszéket. Egy, az egész országot behálózó, rengeteg pénzt felemésztő apparátus tartozott az irányítása alá. Az alapot a 19 megyei és a Budapest Fővárosi Begyűjtési Hivatal jelentette. Létezett 4 megyei jogú városi begyűjtési hivatal (Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged), valamint 136 járási és 48 városi hivatal is. Emellett 2353 községi begyűjtési megbízott alkotta a szervezet legalsó szintjét.1 8 Ezt a felépítményt 1954. április l-jével hozták létre, s a korábbi struktúrához képest már egy karcsúsított hálózatot jelentett! De így is több, mint 117 millió forintot emésztett fel ez az apparátus az 1956-os költségvetési évben.19 Bár a kollektív történelmi emlékezet az 1950-es évek egyik leggyűlöletesebb intézményeként őrizte meg a kötelező terménybeszolgáltatási rendszert, de ennek ellenére megszüntetése nem tartozott a forradalom első számú, országos követelései közé. De a vidék forradalmában, amely két-három nappal a fővárosi események után indult meg, fontos követelés volt a beszolgáltatás felszámolása. Míg az országos napilapokban, illetve a napok múltával egyre-másra alakuló országos forradalmi szervezetek, bizottságok, majd pártok programjában csak kevés alkalommal találkozhatunk a begyűjtési rendszer átalakításának, vagy megszüntetésének követelésével, addig a vidéki, megyei újságok sokszor foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Azt, hogy alapvetően hiányzott a begyűjtés eltörlésének követelése a különféle országos programokból, azzal magyarázhatjuk, hogy ez jóidéig másodrendű problémának számított a forradalom győzelméhez vagy elbukásához képest, Nagy Imre és kormányának felemás helyzetéhez vagy a szovjet csapatok beavatkozásához képest. Amikor pedig teljes gőzzel megindult a pártok, forradalmi bizottságok, munkástanácsok és a különböző napilapok szerveződése, akkorra már rendezték ezt a nagyon is fontos kérdést. Ráadásul közmegelégedésre a lehető legjobb módon, így ezt már nem volt értelme tovább bolygatni. Mindenesetre a begyűjtési rendszer javítására vonatkozó követelés először a műegyetemisták október 22-én kezdődött és 23-a hajnalába nyúló gyűlésén fogalmazódott meg. Az eredetileg 10 pontba sűrített program 7. pontja a „beszolgáltatási rendszer felülvizsgálását és az egyénileg dolgozó parasztság támogatását" követelte.2 0 A végleges formájában 16 pontban megfogalmazott kiáltvány 11. pontja valamelyest visszalépést jelentett, mivel a „beszolgáltatási rendszer új alapokra való fektetését követelte."2 1 Míg a felülvizsgálat magában foglalta annak lehetőségét, hogy ha rossznak találják a rendszert, akkor megszüntetik, az „új alapok" csak a régi módszer új köntösbe való öltöztetését jelentették. A 16 pontból a beszolgáltatásra vonatkozó követelésnek az országos politikában jó ideig nem volt folytatása és csak október 30-án látott nyilvánosságot a következő írás, amely országos napilapban hangot adott ennek. Annál inkább napirendre került a begyűjtés problémája vidéken. Először október 23-án Debrecenben követelték a beszolgáltatás eltörlését a Kossuth Lajos 18 Jelentés a begyűjtési hivatalok felszámolásáról. MOL XIX-K-7-1. 56. doboz 19 Jelentés a begyűjtési hivatalok felszámolásáról. MOL XIX-K-7-1. 56. doboz 20 A Jövő Mérnöke 1956. október 23. In: Izsák L. - Szabó J. 1989 40. 21 A forradalom kronológiája 1990. 46.
