Századok – 2002
Közlemények - Mesterházy Károly: Dunántúl a 10. században II/327
332 MESTERHÁZY KÁROLY Szt. István és Péter király pénzeivel eltemetett sírok sávján belülre. Éppen ez a középső mező tartalmazta a legarchaikusabb leleteket és pogány temetkezési szokásokat. Itt kerültek elő az ételmellékletre utaló edények, a halottak mellé adott tojás, a kés, a római pénzek és a kerek metszetű huzalkarperecek. Ennek a középső résznek a kezdetét Kiss A. az S végű hajkarika megjelenésének korábban általánosan elfogadott időpontjához igazította. Talált ugyanis egy kisebb temetőrészt, ahol véleménye szerint megfigyelhető volt az S végű hajkarika divatváltása, a korábbi divat ékszeréről, az S vég nélküli, egyszerű hajkarikáról. Ennek alapján keltezte Kiss A. a majsi temető nyitásának kezdetét a 960-70-es évekre. A kritikák viszont éppen azt kérték számon, hogy miért gondolja biztos alapnak az S végű hajkarikák keltezését, és milyen demográfiai viszonyok mellett alakul úgy a népességszám, hogy Péter koráig ugyanannyi a halottak száma, mint onnan a temető zárásáig, nevezetesen Szt. László koráig. De mert a kritikusoknak sem volt bizonyítékuk, inkább csak hitték, hogy a középső sírmező keltezését a honfoglalás felé kell visszatolni. Bóna István szerint pl. legalább 30 évvel korábbra, a 930-as évekre kell a temető nyitását keltezni, Fodor I. pedig kb. 20 évet javasolt.21 Ez alkalommal hívta fel Bóna I. a figyelmet arra, hogy az S végű hajkarika keltezése koránt sem nyugszik olyan biztos alapokon, mint amilyet tulajdonítanak neki, beleértve J. Gieslert is. Két év sem tellett bele, és Nyitrától északra, Csekejen (Csakajovce) Mária Reiholcová olyan köznépi temetőt tárt fel (1986), amelyben a mindmáig legkorábbi, pénzzel keltezett S végű hajkarika előkerült (Csekej 357. sír: Vilmos auvergnei gróf 918-926 brioudei verete és burgundiai Radulf, Francia királyának 923-936 dijoni verete).22 Ezzel újabb meggyőző bizonyítéka kei-ült elő annak, hogy a magyarságnál először a Felvidéken terjedt el ez a már legalább 100 éves műltra visszatekintő ékszer, és az átvétel idejét tekintve, másodikként jön számításba a Dunántúl. Egyben arra is fény derült, hogy szó sincs ékszer divatváltásról. Az egyszerű hajkarikát ugyanis még sokáig használták, párhuzamosan az S végű típussal.23 Ez után 10 évig csendes, feltáró munka folyt. A honfoglalás kor kutatóit főleg a karosi ásatások pompás anyaga foglalkoztatta. A millecentenáris kiállítás (előbb 1995-ben Miskolcon, majd 1996-ban a Nemzeti Múzeumban) katalógusával együtt a pompás és művészi tárgyak bemutatásának jegyében született.2 4 Akinek volt szeme hozzá, az azért láthatta, hogy az Alföld és a Dunántúl honfoglalás kora nagyon különbözik. De ennek hangot főleg Tomka Péter adott a kiállításról szóló ismertetőben. Amire felhívta a figyelmet, az a „Dunántúl-jelenség" - magunk is tőle kölcsönöztük a kifejezést.2 5 Feltűnően szegényesen volt a Dunántúl az ösz-21 Bóna István: Bemerkungen zum l.Bd. des Werkes: Das landnahme- und früharpadenzeitliche Fundmaterial Ungarns: A. Kiss.: Baranya megye X-XI. századi sírleletei. Bp. 1983. Acta Arch. Hung. 36 (1984) 287-90.; Kovács László: Ree. Acta Arch. Hung. 36 (1984) 279.; Mesterházy Károly: Ree. Arch. Ért. Ill (1984) 288.; Fodor István: Ree. Sz. 119 (1985) 246. 22 Reiholcová Mária-Kolniková Eva: Prispevok nalezov minci z Cakajoviec (okres Nitra) к problematike zápádofranského mincovnictvo. Numismatické Listy 40 (1985) 129-36.; Reiholcová Mária: Pohrebisko v Cakajovciach (9-12. storocie). Katalog — Das Gräberfeld von Cakajovce (9-12. Jahrhundert). Analyse. Nitra-Budapest, 1995. 84-85. 23 Magam az ártándi ásatáson tapasztaltam, Magyarhomorogon pedig Kovács László: Szablyakard fegyverváltás. A kétélű kardos 10-11. századi magyar sírok keltezéséhez. Arch. Ért. 117 (1990) 43. 24 Millecent. kat. 25 Tomka Péter: „Őseinket felhozád..." A honfoglaló magyarság. Kiállítás Miskolcon 1995. július 17.-1996. január 31. ComArchHung. 1996. 251-53.
