Századok – 2002
Közlemények - Mesterházy Károly: Dunántúl a 10. században II/327
DUNÁNTÚL A 10. SZÁZADBAN 331 1976-ban főleg a leletkataszter adataira támaszkodva, de saját adatgyűjtést is felhasználva összegyűjtöttem Vas, Zala, Somogy, Tolna megye 10-11. századi sírleleteit. Ezt kiegészítettem a már kéziratban levő Baranya megyei leletkorpusz adataival, és újra csak megállapíthattam, hogy a legszembetűnőbb különbség a Felső-Tisza vidékének leleteivel mutatkozik. Míg Zemplén és Szabolcs megyében alig van köznépi temető, addig a Dunántúlon megközelítőleg ugyanolyan arányban nincs vezetőréteghez tartozó temetkezés. A megoldást abban láttam, hogy a Felső-Tisza vidék a fejedelmi kíséret kabar elemeinek lakóhelye, a Dunántúl pedig a fejedelmi szolgálónépeké. Tehát részben etnikai különbségre vezettem vissza a temetőkben jelentkező különbséget.1 7 Bár az elképzelés koránt sem részesült osztatlan elismerésben, a kritikai megjegyzések ellenére sem lett világosabb a helyzet.1 8 Leginkább azért nem, mert az ellenvélemények a kabar kérdéshez kapcsolódtak, a Dunántúlt pedig nem is érintették. A kutatásnak ebbe a csak látszatra állóvizébe jócskán belezavart Jochen Giesler munkája a Bijelo brdoi kultúra időrendjéről.19 Könyv teijedelmű dolgozata a németeknek tulajdonított alapossággal vette sorra a kérdéseket, s elsősorban a Dunántúl temetőinek ún. horizontálstratigráfiai elemzésével lepte meg tudományosságunkat. Ezt a fajta elemzést a László-tanítványok nem alkalmazták, csak Kiss Attila vette át a módszert. Előnye az, hogy nagy sírszámú temetők esetében a leginkább ez követhető. Nem a társadalmi tagolódást mutatja meg, mint a László-féle temetőelemzés, hanem az azonos jelenségek, vagy tárgytípusok elterjedését, és ezzel együtt a megközelítőleg azonos időpontok vonala vagy zónája válik általa láthatóvá. Végeredménye objektívnek látszott: a magyar köznép temetői, amelyeket korábban Bijelo brdoi kultúraként neveztek meg, nem keltezhetők a honfoglalástól, hanem a honfoglaló magyarok emlékeit mintegy 50-60 évvel később váltják. A könyv fogadtatását recenziók jezlik, és próbálkozások a magunk igazának bizonyítására. Ha most kellene megírnom azt az ismertetést, akkor azt mondanám: J. Giesler a „Dunántúl-jelenségről" írt, és következtetéseit az egész Kárpát-medencére érvényesítette. De egyikünknek sem ez tűnt fel, hanem az első olvasatra kialakult képre reflektáltunk, ki-ki a maga olvasata szerint. Nehezen láttuk be, hogy a Szőke Béla-féle köznépi anyag egyidejűsége a vezető- és középréteg emlékeivel nincs bebizonyítva. Ezért vagy a Giesler által elemzett temetőket tekintettük atipikusnak (Halimba, Kérpuszta), vagy arra gondoltunk, a legkorábbi fázis emlékei elpusztultak, esetleg feltáratlanok (Eilend, Pécs-Somogy stb.), vagy a különböző időben települt falvak temetőiből véletlenül a későbbieket ismeijük csak.20 1983-ban, amikor megjelent a 10-11. századi leletek korpuszának Baranya megyei kötete, a „Dunántúl-jelenség" megoldására újabb elgondolás született. A majsi temető 1100 sírjából mintegy a fele, éppen a temető középső része esett a 17 Mesterházy Károly: Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál. Budapest, 1980. 36-39, 4.3—14. 18 Fodor István: Néhány régészeti észrevétel a kabar kérdésről. Régészeti tanulmányok Kelet-Magyarországról. Debrecen, 1986. 99-114. 19 Giesler, Jochen: i.m. a 7. jegyzetben. 20 Mesterházy Károly: Ree. Alba Regia 21 (1984) 275-76.; Fodor István: Ree. Arch. Ért. Ill (1984) 125-26.; Kovács László: Über die Datierung der Grabfunde des 10. Jahrhunderts in Ungarn anhand der Arbeit von J. Giesler. Acta Arch. Hung 37 (1985) 207-222.
