Századok – 2002
Tanulmányok - Csukovits Enikő: Bűn és bűnhődés. Vezeklő zarándoklatok a középkori Magyarországon II/303
312 CSUKOVITS ENIKŐ működésével kapcsolatos feljegyzéseket.3 3 A legkorábbi és a legtöbb városi zarándokadat Selmecbánya 14. századi városkönyvében olvasható - annak a városnak a kötetében, melynek IV Béla korában szerkesztett jogkönyve szerint lakosai már a 13. században rendszeresen kerestek fel külföldi kegyhelyeket.3 4 A ma is a város levéltárában őrzött, nagyméretű, befűzött bőrszíjakkal záródó, bőrkötéses városi kötetet az 1364-1426 közötti években vezették, 79 számozott oldalán főként számadásokat és bírósági végzéseket rögzítettek. A kötetből elsőként a múlt században Kachelmann közölt bűnügyekre vonatkozó adatokat, a további irodalom pedig érthetetlen módon beérte az általa ismertetett esetekkel. Magyarországi városok régi számadáskönyvei című munkájában Fejérpataky László ugyan kiadta a Selmecbányái városkönyvben található számadásokat, a gazdag peres anyagra azonban csak rövid utalást tett.35 Ezek után érthetően nagy várakozással kezdtem a több mint egy évszázada nem használt városkönyv olvasásába, az ott talált adatbőség azonban legszebb reményeimet is felülmúlta. A kötet lapjain a vártnál jóval több, 23 zarándoklatra vonatkozó bejegyzést találtam. Ezek a bejegyzések kezdetben kronológiai rend szerint követik egymást, a 65. oldaltól azonban ez a rend megbomlik, s noha az 1370-es évektől újraindul, a rendet korábbi és későbbi dátummal jelzett beírások többször is megbontják. A legkorábbi zarándokadat 1365-ös dátum alatt szerepel. A mindössze háromsoros rövid szöveg azt az információt rögzítette, hogy egy bizonyos Arnoldért, akinek Rómába kellett zarándokolnia, ketten kezeskedtek, Wentzlab bélabányai mészáros és Kegler Pál - ez utóbbi vélhetőleg Arnoldhoz hasonlóan selmeci lakos lehetett.36 A kötet vége felé, egy 1365-re és egy 1367-re keltezett bejegyzés közé írt, hasonlóképpen rövid szöveg szintén arról tájékoztat, hogy egy bizonyos Knebal Péternek Aachenbe és Rómába kellett zarándokolnia, s erről ez esetben is kezes gondoskodott.37 A beírást soronként és keresztben is áthúzták, emiatt néhol nehezen olvasható - az áthúzás vélhetőleg az előírt peregrináció elvégzését jelölte. Valószínűleg 1367-ben került a kötetbe az a bejegyzés, amely egy bizonyos Henlinus római útjáról tudósít. Gyilkosságról, áldozatról, kezesekről ezúttal nem esett 33 Ilyen vegyes tartalmú városkönyv például Kassa: DF 271720-721, Besztercebánya: DF 273045, 275662. A kötetek némelyike feltűnően díszes: Selmecbánya 1432-ben megkezdett vörös bőrkötéses, oroszlánfejes ezüstveretekkel díszített városkönyvét például magas művészi színvonalat képviselő, egész oldalas kánonképpel illuminálták. Kódexek a középkori Magyarországon. Kiállítás az Országos Széchenyi Könyvtárban. Bp. 1986. 96. tétel. A legtöbb középkori városkönyv a Felvidéken maradt fenn. A kérdés áttekintésére D. Lehotská: К pocatkom vedenia mestskyh kníh na Slovensku. Historické stúdie 1959. 34 Mindenképpen a zarándoklatok gyakoriságára utal az az előírás, mely szerint római, compostelai és jeruzsálemi zarándokúira csak a feleség beleegyezésével lehetett elindulni. Arpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I-XII. Közzéteszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. Ш. 208. 35 A Magyar Országos Levéltár által visszaadott városkönyvet a Selmecbányái Városi Levéltár őrzi külön jelzet nélkül, fényképmásolata: DF 235721. Az általa kiadott számadásszövegek előtti rövid ismertetőjében Fejérpataky a következőket írta: „ítéleteken, jogi cselekvényeken kívül., sok számadást, adólajstromot, kiadási jegyzéket tartalmaz... A jelen gyűjteménybe nem vágó dolgok, bármennyi érdekeset tartalmazzanak is, elhagyattak" - Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. Bp. 1885. 1. 36 „Wentzlab carnifex de Dilnis et Paul Kegler fideiusserunt pro Arnoldo eo quod idem debet versus Romám peregrinari" - DF 235721, a továbbiakban selmeci városkönyv (=SVK), f. 10. 37 SVK f. 72.
