Századok – 2002
Tanulmányok - Csukovits Enikő: Bűn és bűnhődés. Vezeklő zarándoklatok a középkori Magyarországon II/303
308 CSUKOVITS ENIKŐ nem csak azt teszi lehetővé számunkra, hogy egy Európa-szerte ismert intézmény magyarországi történetét megismerjük, de lehetőséget nyújt a külföldi példákkal való összevetésre is. * * * A14-15. századból Magyarországon több, mint negyven olyan esetről maradt fenn valamilyen írott forrás, ahol a gyilkos köteles volt vezeklő zarándoklatra menni. A legkorábbi ilyen adat 1300-ban, a legkésőbbi 1503-ban kelt, s mivel forrásaink Pozsonytól Zágrábig, a Szepességtől Erdélyig az ország legkülönbözőbb pontjain keletkeztek, a gyilkosokra kiszabott vezeklő zarándoklatot nyugodtan tekinthetjük az egész országban ismert szokásnak. Első ismert vezeklő zarándokunk, az 1300 október 31-én kelt oklevélben szereplő Benedek a feleségét ölte meg. Benedek és apósa között a boldvakői — azaz ismertebb nevén boldogkői — várnagy előtt, az ő engedelmével jött létre a megegyezés. Ennek értelmében a szerencsétlen véget ért asszonyt a gyilkos férjnek kellett eltemetnie. Két részletben — a következő hamvazószerdán illetve Szent Mihály napkor — két márkát tartozott fizetni, ennek teljesítéséről kezesek (fideiussores) gondoskodtak. Végül pedig a következő év pünkösdjén Aachenbe, az azt követő év februáijában, hetvened vasárnapon pedig Rómába kellett zarándokolnia.19 Noha zarándokadatot nem tartalmaz, összehasonlításképpen feltétlen a fenti eset mellé kívánkozik az Anjou-kori Ars Notariá-ban olvasható, feleséggyilkosságot követő hasonló megegyezés szövege.2 0 Hanvai János ispán egyházi bíróság előtt, ugyancsak fogott bírák közbenjárásával egyezett meg vejével, aki három évi házasság után megölte, és a nemzetség szégyenére nem megfelelő helyen temette el asszonyát.2 1 A megállapodás szerint a gyilkos férj tettéért, valamint a néhai Hanvai lány hitbére és jegyajándéka fejében hatalmas összeget, 3 részletben összesen 100 márkát tartozott fizetni: 32 márkát Szent Mihály oktáváján, 32 márkát a következő év vízkeresztjén, a hátralévő 36 márkányi összeget pedig hamvazószerdán, az egri kápta-19 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (=DL) 60149. Kiadása: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. I-V Kiadják: Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghelyi Dezső. Győr, 1865-1873. VI-VIII. Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghelyi Dezső. Bp. 1876-1891. VII. 300. -a kiadott szövegben „ad limina beate virginis agrie" szerepel, véleményem szerint azonban a szövegben olvasható „Ags" rövidítés Aquis Granis-nak olvasandó. 20 Az Ars Notaria néven ismert formulárium eredetijét jelenleg Bécsben, két részre szakítva, az Österreichische Nationalbibliothek kézirattárában őrzik: Cod. 4276. Fényképmásolata: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (=DF) 286316, illetve Cod. 3452. (DF 286315) Kiadása, részben rossz szerkezettel: Formulae solennes styli in cancellaria... Ed.: Martinus Georgius Kovachich I-II.(= Kovachich: Formulae) Pesthini 1799. I. 111-114., a 174. és 175. számú ügy. A formuláriumot részletesen ismerteti, eredeti szerkezete rekonstruálásával Bónis György. Uzsai János Ars Notariája. (Bónis: Uzsai) Filológiai Közlöny 1961/3-4. 229-260. 21 A Bónis György szerint 1346-1350 között összeállított formuláskönyv bejegyzésében szereplő Hanvai János comes feltehetőleg az 1349-ben alispáni címet viselő Jánossal lehet azonos. Bónis: Uzsai 261., Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. (=Engel: Archontológia) Bp. 1996. I. 134. Az ügy azért került egyházi bíróság elé, mert a házassági perek szentszéki hatáskörbe tartoztak. Miután a per a szokott módon megindult, s csak ezután került sor a megegyezésre, ennek helyszíne már az adott bírói fórum maradt. A házassági perek, valamint a nők védelmében, őket ért sérelem esetén folytatott perek szentszéki hatáskörbe tartozását Nagy Lajos király 1344-es oklevele is megerősítette. Bónis György: Az egyházi és világi jog határai a középkorban. In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Székely György. Bp. 1984. 2Г"-С,Г,С.
