Századok – 2002
Tanulmányok - Csukovits Enikő: Bűn és bűnhődés. Vezeklő zarándoklatok a középkori Magyarországon II/303
BÚN ÉS BŰHŐDÉS A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 309 lan előtt kellett átadnia. Az első fizetési határnapon felesége exhumált tetemét a hanvai plébániatemplom temetőjéből nagy tisztességgel és illő kísérettel az egri minorita kolostorba kellett átvinnie. A temetési szertartás egyben a férj látványos vezeklését is tartalmazta: a Szent Mihály lovára helyezett holttestet mind a temetőben, mind az egri monostorban többedmagával, mezítláb, megoldott övvel kellett kísérnie. Az asszony új sírjától meztelen karddal a kezében apósa házához kellett mennie, hogy bocsánatot kérjen. Végül az utolsó fizetési határnapon vezeklése lezárásaként frátereivel valamint öt más nemes személlyel Gömörbe, a megyei sedria helyére tartozott menni, és a gömöri várban három nap, három éjjel kenyéren és vízen kellett raboskodni.2 2 A szakirodalomban leggyakrabban annak a magyarországi vezeklő zarándoknak az esete szerepel, akinek a szepességi Arnold ispán és Kakas mester — valamint családjuk — közti háborúskodás következtében kellett útra kelnie. Az István ispán előtt kötött megállapodás szövegét — igaz, olvasati hibákkal — már a 18. század végén kiadta Wagner Károly, az oklevél szövegének végigolvasására ennek ellenére mindmáig kevesen szakítottak időt, pedig az ügy igencsak méltó a figyelemre.2 3 1307. március 29-én István, a szászok ispánja, a szepesi esküdtek és az összes bírák előtt Arnold ispán és fiai az egyik részről, Kakas mester és testvérei a másik részről a köztük Arnold fia, Detre (Thydricus) megölése és más ügyek miatt fennálló viszályt fogott bírák (arbitri) közbenjárásával simították el. A fogott bírák Kakast és testvéreit elégtétel adására kötelezték: a jóvátétel napján Kakas száz személlyel tartozott megjelenni, akik közül ő, testvérei és rokonai, együtt épp tizenheten alázatosan átadták Arnoldnak és fiainak a vérdíjat. A gyilkosságot vélhetőleg az a Hermannus Bank követte el, akinek negyedmagával előbb Rómába, onnan Bariba kellett zarándokolnia — innen Rómába visszaérkezve két társa hazatérhetett, neki azonban immár egy társsal folytatnia kellett útját Compostelába, majd Aachenbe, csak ezután indulhatott haza. Detre haláláért Kakas-22 „in primo termino dictae pecuniariae solutionis corpus eiusdem nobilis dominae de dicto cimiterio parochialis ecclesiae exhumare et in curru ad monasterium fratrum minorum de Agria cum magno honore et bona comitiva de dicta possessione Honva deferre et longe extra cimiterium monasterii de eadem Honva deponi facere, depositumque et ad feretrum ordinatum unam partem dicti f'eretri cum aliis hominibus levare et in dictum cimiterium ac monasterium discalceatis pedibus et resolutis cingulis portare et divinis peractis solus dictum corpus ad monimentum ordinäre et in eodem monasterio cum suis et dicti comitis J. proximis sepelire tenetur; quo sepulto cum eisdem proximis suis evaginato gladio in manu ferente ad domum dicti comitis I. accedere, et sibi ac aliis filiis suis se culpabilem reddere, et humotenus supplicare debet,... peracto autem die ipsius termini ultimae solutionis idem R cum prenominatis D et D fratribus suis ac aliis quinque personis nobilium in castro Gumor utpote sede judiciaria comitatus Gumoriensis tribus diebus continuis et noctibus in carcere iacere debeant solummodo panem comedendo et aquam bibendo" 23 DL 1703. Kiadása a nevek rossz olvasatával: Analecta Scepusii sacri et profani. I-IV. Collegit et notis illustravit Carolus Wagner. Posonii-Cassoviae, 1774-1778. Ш. 251-252., új kiadása az olvasati hibák kijavításával: Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae. I—II. Red.: Vincent Sedlák. Bratislava 1980-1987. I. 213-214., kivonata: Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia. I-XII. XXIII-XXIV Szerk.: Kristó Gyula et al. Bp. - Szeged, 1990-2001. II. 138. Az esetet említi például Dercsényi i. m. 71. (a gyilkos nevét hibásan írva, a forrásból pontatlanul mazsolázva), Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából. Bp. 1977. I. 39., Pásztor i. m. 125., Bálint - Barna az ügyet három helyen — mindig más munka alapján — háromféleképpen említi: hol „István szepesi grófot", hol „Berzeviczy Kabos mestert" küldték vezeklő zarándoklatra, a harmadik esetben egyszerűen a „már említett szepességi ember" szerepel: Bálint - Barna i. m. 31. 33. és 38.
