Századok – 2002
Tanulmányok - Csukovits Enikő: Bűn és bűnhődés. Vezeklő zarándoklatok a középkori Magyarországon II/303
BÚN ÉS BŰHŐDÉS A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 305 tartottak, két évet Egyiptom monostoraiban töltöttek, majd felkeresték Szent Ciprián sírját Karthágóban. Visszatérve Rómába, kiderült, hogy még nem érdemelték ki a feloldozást. Újabb szentföldi út következett, meglátogatták az Ararát hegyét, megmászták a Sínai-hegyet, ám amikor négy év elteltével visszaérkeztek Rómába, még mindig nem voltak méltók a bűnbocsánatra. Újra útra keltek tehát, ezúttal Bretagne irányába. Reimsben Fromund eltemette testvérét, és tovább ment; végül Redonban, Szent Marcellin pápa sírjánál lehullottak testéről a láncok, jelezve, hogy sokéves vezeklése véget ért.6 Fromund történetének párja a magyarországi hagiográfíai irodalomban is megtalálható. Szent Imre herceg 1083 után írt legendájában egyetlen látványosabb csoda szerepel, a német Konrád búnbocsánata. Konrádra bűnei sokasága miatt VII. Gergely pápa páncélt adatott, amelyet öt vaslánccal kötöttek körbe. Gyónásának szövegét egy zárt levélben a kezébe adta, és arra kötelezte, keressen meg minden olyan helyet, ahol szentek nyugszanak. A pápai indoklás szerint ott, ahol az isteni kegyelem a szentek közbejárására meglátogatja, lehullanak láncai, a páncél darabokra törik, a levélről pedig eltűnik az írás. Konrád hiába járta sorra Európa kegyhelyeit, ment el Jeruzsálembe, nem nyert kegyelmet. Végül Fehérváron, ahol eredetileg Szent István sírját kereste fel, Szent Imre sírja mellett szabadult meg bűnei terhétől és az azt jelképező láncoktól.7 A 11-12. század gyilkos fejedelmeinek zarándoklatairól számos forrás tudósít. Híres vezeklő volt például Fulco, Anjou grófja, aki a 11. század elején háromszor is felkereste a Szentföldet, vagy a norvég Svein Godvinsson, aki egy gyilkosság miatt 1051-ben mezítláb indult Jeruzsálembe, de útközben Anatólia hegyei között megfagyott.8 Magyar vonatkozásai — és párhuzamai — miatt feltétlen említést érdemel III. Boleszló lengyel király útja. A ferdeszájú melléknéven ismert Boleszló kortársához, Könyves Kálmánhoz hasonlóan harcban állt testvérével. Boleszló Álmosát Zbigniewnek hívták, s ő is több alkalommal támadt testvére ellen. Végül 1112-ben Boleszló megvakíttatta Zbigniewet, mint ahogy néhány évvel később ezt a megoldást választotta Kálmán is. Ferdeszájú Boleszlót tettéért érseke kiközösítette az egyházból, így, hogy bűnbocsánatot nyerjen, ő is zarándokúira indult. A Fehérvárra, Szent István sírjához, majd Somogyvárra, Szent Egyed monostorába vezető utat gyalog, a krónikás feljegyzése szerint — akárcsak Svein Godvinsson — mezítláb tette meg.9 A keresztes háborúk kora új fejezetet nyitott a zarándoklatok sorában, a hadjáratokban való részvétel ugyanis ideális vezeklési módot nyújtott mindazoknak, akik szabadulni akartak a bűneiktől. A bűntető zarándoklatok alkalmazásában a 13. századra tehető az utolsó jelentősebb korszakváltás: Európa középső területein, Németországban, Stájerországban, Karintiában, Csehországban, Sziléziában, Lengyelországban és Magyarországon feltűnt az a szokás, hogy gyilkossági ügyekben, amennyiben a gyilkos és az áldozat családja között sikerült meg-6 Hanna Zaremska: Les bannis au Moyen Age. Aubier, Paris, 1996. 46-56. 7 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadinae gestarum. I—II. Ed: Emericus Szentpétery. Bp. 1937-1938. II. 457. 8 Pierre André Sigal: Isten vándorai. Középkori zarándoklatok és zarándokok. Bp. 1989. 23. 100. Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története. Bp. 1999. 50. 9 Catalogus fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex Stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI. I—III. Collegit Albinus Franciscus Gombos. Bp. 1937-1938. I. 491.
