Századok – 2002
Tanulmányok - Csukovits Enikő: Bűn és bűnhődés. Vezeklő zarándoklatok a középkori Magyarországon II/303
Csukovits Enikő BŰN ÉS BŰNHŐDÉS Vezeklő zarándoklatok a középkori Magyarországon Krizsafán fia György közismertnek számító, ugyanakkor valójában ismeretlen alakja a magyar középkornak.1 Hírnevét az 1353-ban végzett írországi pokoljárásának köszönhette, a személye kilétét fedő homályt a külföldi forrásban vélhetőleg hibásan feljegyzett magyar név azonosíthatatlansága okozza. Az előkelő származású György részt vett Nagy Lajos nápolyi hadjáratában, ahol érdemeiért a király az apuliai részek kapitányává tette.2 „Sok várost és várat rendelt hatalma alá, nevezetesen egy Trója nevezetű tengerparti várost,... és mint ismeretes, sok várat is, például Canosát és több másikat. A rábízott hivatalban igazságot szolgáltatott, mégpedig hajthatatlanul; túlságosan is üldözte és büntette ellenfeleit. Az ilyen üldözés során mind ő, mind cinkosai rengeteg kárt meg bajt okoztak, mert fosztogattak, s legalább háromszázötven ártatlan személyt gyilkoltak meg jogellenesen" - olvashatjuk életének erről az időszakáról a saját elmondása alapján írásba foglalt történetet.3 Egy éjszaka, ágyában álmatlanul forgolódva, „Isten figyelmeztetésére lelkiismeretesen megvizsgálta vétkeit", s megrettenve a bűnei miatt rá váró örök kárhozattól, másnap, gyalogosan, csupán egyetlen szolga kísé-1 Pokoljárásának gazdag élményanyagát egy ismeretlen ágostonos szerzetes foglalta írásba. Szövegét kiadta Hammerlich, L. L.: Visiones Georgii quae in Purgatorio Sancti Patricii vidit Georgius miles de Ungaria. Koebenhavn, 1931. 75-319. Magyar fordításban megjelent: Tar Lőrinc pokoljárása. Középkori magyar víziók. (=Tar Lőrinc) Válogatta, a szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta V Kovács Sándor. Bp. 1985. 35-217. A zarándokló magyarok közül név szerint csak a két írországi pokoljáró, György és Tari Lőrinc útja vált Európa-szerte ismertté saját korában, s mindmáig elsősorban őket ismeri a nemzetközi szakirodalom. Például Jean Richard-, Les relations de pèlerinages au Moyen Age et les motivations de leurs auteurs. In: Wallfahrt kennt keine Grenzen 143-153. 2 A látomásait írásba foglaló forrás szerint „az említett György igazi nemes, mégpedig nagy tekintélyű, hiszen fia egy nagyon nemes férfiúnak, Grissaphan úrnak, aki nemcsak vitéz, hanem tekintélyes báró is". Ilyen nevű bárót azonban a magyar szakirodalom nem ismer, a szövegromlás összes lehetséges változatainak figyelembe vételével sem. Felmerült az a nézet is, hogy György azonos lehetett a Névtelen Minorita szerint Durazzói Károly herceget kivégző Becsei Vesszős Györggyel — például Dercsényi Dezső: Nagy Lajos kora. é.n. 72-73., Püspöki Nagy Péter: Zseliz város címere. Bratislava, 1976. 84-86., Szekfü László: György, Crissafán fia, aki megjárta a túlvilágot. Irodalomtörténeti Közlemények 90 (1986) 1-21. —, akinek bűnei bocsánatáért leánya készíttetett egy nem mindennapi freskót a zselizi plébániatemplom falára. Lásd Végh János: Becsei Vesszős György különítélete. (Egy ritka ikonográfiái típus magyarországi előfordulása) In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Székely György. Bp. 1984. 373-385. A két György azonosításának azonban közös keresztnevükön és az itáliai hadjáratokban való részvételükön kívül semmi alapja nincs - a magyar seregben ekkor vélhetőleg számos György nevű személy szerepelt, azt pedig különösen nehéz elképzelni, hogy Krizsafán fia György önostorozó önvallomása során ne számolt volna be az Anjou-herceg meggyilkolásáról, amennyiben valóban ő követte volna el. Magam úgy vélem, hogy a Grissaphan vagy Crissaphan megnevezés nem feltétlen személynév, inkább valamely tisztség — például x-i ispán — eltorzított alakja lehet. 3 A magyar fordítás Bellus Ibolya munkája.
