Századok – 2002
Tanulmányok - Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban II/267
290 ZSOLDOS ATTILA Benedek feleségeként szerepel,23 7 úgy tűnik, a királyné viszonylag hamar gondoskodott arról, hogy udvarhölgye megtalálja a helyét új hazájában. A beilleszkedés olyannyira sikeres volt, hogy amikor Benedek száműzetésbe kényszerült, Tota a jelek szerint nem követte férjét idegenbe, hanem Magyarországon maradt. Míg élt II. András első felesége, Gertrúd, eltűnik a szemünk elől, András új hitvesének, Jolántának az udvarában azonban már újra ott találjuk, aminek alighanem szerepe lehetett abban, hogy a Benedektől hitbér fejében kapott, s férje száműzetése után elkobzott birtokait is sikerült visszaszereznie.238 A másik udvarhölgy, Ahalyz, ezen Jolánta királyné kísérőjeként érkezett, s hamarosan neki is találtak alkalmas férjet egy bizonyos Batiz személyében.239 Adataink kis száma miatt nehéz lenne messzemenő következtetéseket levonni, az mindenesetre feltűnő, hogy a két udvarhölgy néhány éven belül már magyar előkelő feleségeként szerepel s így alaptalannak aligha gondolható az a vélekedés, mely szerint a királynék igyekeztek méltó módon kiházasítani kíséretük hölgytagjait.240 Ahalyz történetében feltűnik egy olyan motívum is, mely a királynéi udvartartás egy újabb elemére hívja fel a figyelmet. II. András ugyanis egy Valkó megyei birtokot adományozott szabad rendelkezési joggal az asszonynak részint azon szolgálatainak viszonzásaképpen, melyeket az a király fiának, András hercegnek a személye körül teljesített.24 1 A herceg 1210-1212 táján születhetett, azaz az említett adomány megtételekor, 1220-ban, még serdületlen gyermek lehetett, s így indokoltnak látszik az a feltételezés, mely szerint Ahalyz afféle dajkaként jutott szerephez András herceg neveltetésében.242 Ha valóban így volt, akkor ez rendkívüli eset lehetett, mert más adataink szerint a királyi család gyermekei mellett inkább alacsonyabb társadalmi státusú dajkákat foglalkoztattak. Feltétlenül ezek közé sorolható az a név szerint nem ismert asszony, akiről III. Béla király egyik oklevele árulja el, hogy a király lányának volt a dajkája (nutrix filie nostre). A király a dajka szolgálatainak jutalmául fivéreit a győri vár népei közül a váijobbágyok sorába emelte:243 utódaik még 1318-ban is a Győr megyei Ecsen éltek.24 4 II. András Jolánta nevű lányának dajkája, bizonyos Éva asszony, sem lehetett valami előkelő származású személy. Ellenkező esetben ugyanis talán nem kísérte volna el felnövekedett úrnőjét Aragóniába annak férjhez menetelekor.24 5 így azonban arra következtethetünk, hogy a hercegnőhöz szorosabb szálak kötötték, mint saját családjához. Jóval többet tudunk egy másik dajkáról. Az asszony — egy hamis oklevél szerint Menna volt a neve — István ifjabb király, a későbbi V István feleségének, 237 1202: UB I. 39. 238 1221: UB I. 81. 239 1220: CDCr III. 183. 240 Fügedi E.-. i. m. 31-32. 241 1220: CDCr III. 183. 242 Wertner• M.: Az Árpádok családi története i. m. 452-453. 243 1185: ÁÚO I. 78. 244 1318: Anjou-kori okmánytár I-VII. Szerk. Nagy Imre, Nagy Gyula. Bp. 1878-1920. I. 477^78. 245 Vajay Szabolcs: Dominae reginae milites. Árpád-házi Jolánta magyarjai Valencia visszavétele idején. In: Mályusz Elemér emlékkönyv. Szerk. H. Balázs Éva, Fügedi Erik, Maksay Ferenc. Bp. 1984. 408-412.
