Századok – 2002
Tanulmányok - Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban II/267
A KIRÁLYNÉ UDVARA AZ ÁRPÁD-KORBAN 287 az újvári ispánságot viselte. IV Béla idején Рок Móric nyitrai ispán volt a királynéi udvarispánsággal egyidejűleg, utódai között pedig vasi és pozsonyi ispánokat találunk, azaz rendre a jelentősebb megyék ispánságát viselik a királynéi udvarispánok. Szembetűnő, hogy a királynéi asztalnok-, lovász- és pohárnokmesterek esetében, ha egyáltalán rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek ispánságaikra utalnak, jóval kisebb jelentőségű megyék tűnnek fel. Herrandus asztalnokmester barsi és semptei ispán volt, egy másik asztalnokmester, Aladár pedig nógrádi. A lovászmesterek közül Ajnárd galgóci, „Porc" István nógrádi ispánként szerepel. A tárnokmesterek ispánságai változatosabb képet mutatnak: Fancs fía Benedek „csak" trencséni, Rátót Olivér pedig szanai ispán volt, Monoszló Gergely ellenben vasi, Mojs somogyi, Péc Dénes pedig zalai ispáni tisztet viselt a királynéi tárnokmesterséggel egyidejűleg.223 Adataink meglehetős egyértelműséggel tanúskodnak amellett, hogy azok a királynéi méltóságok viseltek egyidejűleg jelentősebb ispáni tiszteket, akik pályafutásuk során a királyi udvarban is komoly szerephez jutottak: fontos ispánság tehát nem a királynéi méltóságviselőnek Járt", hanem annak a személynek, aki azt betöltötte. Szempontunkból ennek annál is inkább nagy a jelentősége, mert nincs okunk kételkedni abban, hogy a megyésispánságokat a király, s nem a királyné adta. Az persze igaz, hogy a királyné, ha valamely ispánságot vagy megyét megkapta a férjétől, annak ispánjával mint sajátjával rendelkezett, s meglehet, a kinevezés joga is az ő kezében volt. így küldte ki a Pilist és Pozsegát birtokló Mária királyné224 a pilisi és a pozsegai ispánt birtokba való beiktatásra,22 5 s alkalmasint annak, hogy Erzsébet özvegy királyné a saját bárójaként említi a baranyai ispánt,226 az lehet a magyarázata, hogy a megye hozzátartozott az általa kormányzott délvidéki országrészhez.22 7 Azt azonban mégiscsak nehéz lenne elképzelni, hogy a királyok rendre lemondtak volna mindazon megyékről a feleségük javára, amelyek élén az egyes királynéi méltóságviselőket találjuk. Hogy valójában mi lehetett a helyzet, arra a királynéi udvarispánok és tárnokmesterek között is szereplő Atyusz nembéli Atvusz esete világít rá. 1222-ben III. Honorius pápa pártfogásába vette II. András második feleségét, Jolántát, egyszersmind megerősítette a férje által neki lekötött birtokokban, melyek között az okmány a bánságot (banatum) — azaz Szlavóniát és Horvátországot —, továbbá Várasd, Somogy, Zala és Szerém (Cerem) megyéket sorolja fel. Atyusz királynéi udvarispán 1220-ban történetesen a bánságot és a varasdi ispánságot is viselte,228 így az adatok meglehetős pontossággal egybevágnak.22 9 Bizonyosra vehető, hogy Jolánta valójában nem a bánság és az említett megyék kormányzatát 223 Az adatokat 1. Wertner Mór: Az Arpádkori megyei tisztviselők. Történelmi Tár 1897. 439-486. és 653-679., 1898. 105-133., vö. még Uő: Újabb adalékok az Arpádkori megyei tisztviselők ismeretéhez. Történelmi Tár 43-61. és 164-184. 224 Vö. Kristó Gy.: A feudális széttagolódás i. m. 29. 225 1262: Történeti Lapok 1876. 699.; 1259: CDCr V 149., 1266: CDCr V 413. 226 1279-1280 k.: DL 38 668. 227 A Szlavóniát is kormányzó Erzsébet özvegy királyné 1282-ben szintén a maga gerzencei ispánjának (comes noster de Gersenche) nevezi Jánost, 1. DF 219 421. 228 RA 357. sz. 229 Szerémről, adatok híján, nem lehet nyilatkozni, Somogy és Zala megyék kormányzata azonban ez idő szerint összefüggésben állt a szlavón bánsággal, 1. Zsoldos Attila-. Egész Szlavónia bánja. In: Tanulmányok a középkorról. (Analecta Mediaevalia I.) Szerk. Neumann Tibor. H. n. 2001. 275-278.
