Századok – 2002
Tanulmányok - Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban II/267
A KIRÁLYNÉ UDVARA AZ ÁRPÁD-KORBAN 269 Jóval egyszerűbben meghatározható az, hogy voltaképpen hol működött a királynéi udvar. Közismert, hogy az Árpád-kori magyar királyok a kortárs európai uralkodókhoz hasonlóan maguk is az év nagy részét utazással töltötték, udvarukkal együtt bejárván országukat, s így a mai fogalmainknak megfelelő „főváros"-sal a keresztény Nyugat egyetlen országában sem számolhatunk korszakunkban.23 A királynéi udvar mozgásának vagy földrajzi stabilitásának vizsgálata kapcsán két, egymással ellentétes értelmű előzetes hipotézis is felmerülhet. Gondolhatunk ugyanis egyfelől arra, hogy a királyné — mint az uralkodó hitvese — férjével együtt járta az országot, másfelől azonban az is ésszerű feltevésnek tűnhet, hogy a királyné udvarára jóval inkább jellemző lehetett az ország egy (vagy akár több) alkalmas helyén való állandóbb jellegű tartózkodás, mint a királyira, mivel a királynéra nem nehezedtek azok a kormányzati kötelezettségek, amelyek a királyok gyakori utazásait — részben legalábbis — magyarázzák. A királyi és a királynéi udvar mozgásának elsődleges forrásaiként magától értetődően a nevükben kiállított oklevelek kelethelyei szolgálnak, még akkor is, ha — az adatok kis száma miatt — az ezek felhasználásával összeállítható itineráriumok egyes állomásai között hatalmas rések tátongnak. Az mindenesetre a rendelkezésünkre álló forrásokból is kiderül, hogy mindkét előbb említett feltevés létjogosultsága igazolható, hiszen az egyikre épp úgy találunk példát, mint a másikra. Aligha férhet kétség ahhoz, hogy a király és felesége egymás társaságában tartózkodtak, ha a nevükben kiállított oklevelek ugyanazon a napon és ugyanazon a helyen keltek. Ez történt 1283. szeptember 15-én, amikor is IV László Budán állíttat ki oklevelet,24 s ugyanezen a napon Budán találjuk feleségét, Izabellát is.25 Ide vonhatók még azok az esetek is, amikor a dátumok ugyan nem azonosak, de időben és térben elég közel állnak egymáshoz s mintegy kiegészítik egymást. Szerfelett valószínűnek látszik például, hogy a királyi pár egy északkelet-magyarországi útjának egyes állomásait rajzolják meg azok az adataink, amelyek szerint Erzsébet királyné 1271. december 7-én Szikszón, december 24-én Beregen adott ki oklevelet, míg férje, V István december 31-én az Ugocsa megyei Felszász kiváltságait foglalta — kelethelyet nem tartalmazó — oklevélbe, 1272. január 6-án pedig Máramarosban (in Maramorisio) keltez.26 1278-ban Izabella királyné októ-23 Vö. Bónis György: Székesfehérvár, az Árpádház székhelye. In: Székesfehérvár Évszázadai I. Szerk. Kralovánszky Alán. Székesfehérvár 1967. 9-58.; Kumorovitz Lajos Bernát: Buda (és Pest) „fővárossá" alakulásának kezdetei. Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971) 7-53.; Kubinyi András: Főváros, rezidencia és az egyházi intézmények. Magyar Egyháztörténeti Évkönyv 1. Bp. 1994. 57-70. 24 Hazai okmánytár I-VTII. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. Győr-Bp. 1865-1891. (a továbbiakban: HO) IV 64. - Az oklevél keltére 1. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I—II. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp. 1923-1987. (a továbbiakban: RA) 3264. sz. 25 Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Stud, et op. Georgii Fejér. Budae 1829-1844. (a továbbiakban: CD) V/3. 213., a kiadásból hiányzó kelethelyre 1. DF 259 030. - Az oklevél keltezéséből hiányzó évszám az azt átíró oklevél (CD V/3. 210-214.) alapján határozható meg. 26 A királyné oklevelei csak a napi keletet közlő tartalmi átírásokban maradtak ránk (DL 5777. és DF 251 973.), ám — mivel mindkettő említi az 1271. évi Rábca melletti csatát (vö. Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt I—II. Bp. 1899.2 II. 286-290.), illetve élő személyként említik V István királyt — bizonyosan 1271-ben keltek. V István említett okleveleit 1. CD V/l. 176-178. és CD V/l. 210-211.
