Századok – 2002
Tanulmányok - Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban II/267
268 ZSOLDOS ATTILA (descensus) rendelkezik, 14 az 1267. évi törvényben részint a király vagy a királyné nevében vár-, illetve udvarnokföldekre telepített népek, részint pedig a király vagy a királyné szabad falvainak (libera villa) népei — illetve udvarnokok és várnépek — által elfoglalt nemesi földek ügyei kerülnek elő.15 Ugyanezt tapasztaljuk az utolsó Árpád-házi király, III. András törvényeiben is: az 1290. évi a király és a királyné szabad falvaiban élő vendégek (hospes) feletti bíráskodástól tiltja el az ország nemeseit,16 az 1298. évi pedig a jogtalanul elfoglalt királyi és királynéi birtokok visszaadását írja elő.1 7 Mindössze két olyan törvényt találunk, amelyben a királynéhoz kötődő valamely intézmény „saját jogon", azaz önállóan bukkan fel. Az 1222. évi Aranybulla a királynéi udvarispánt (curialis comes regine) azon méltóságviselők között sorolja fel, akik egyidejűleg több tisztséget is betölthetnek,18 az 1298. évi törvény pedig külön cikkelyt szentel a királynéi udvar szervezetének és bizonyos királynéi jövedelmeknek. 1 9 Ez utóbbi törvény a királyné „udvar"-ára a curia kifejezést alkalmazza, máskor azonban az aula szó fordul elő ebben a jelentésben, mint például a királynéi kancellárok tisztségének megnevezésében, amely rendszerint aule nostre cancellarius formában szerepel. A két latin nyelvű kifejezés pontos jelentéstartalmának meghatározása még várat magára. Az bizonyosnak látszik, hogy a curia és az aula között a középkorban különbséget tettek,20 ám mindeddig nem sikerült feltárni a különbség lényegét.2 1 Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy •— legalábbis az Árpádkori királynék udvarára vonatkozóan — gyakran szerepel a domus szó is olyan szövegkörnyezetben, ahol nyilvánvalóan 'udvar' értelemben használatos.2 2 Ha sikerülne feltárni a. curia és az aula (valamint а domus) kifejezések pontos jelentését és egymáshoz való viszonyát, az nyilván jelentősen gyarapítaná az Árpád-kori királyi és királynéi udvarra vonatkozó ismereteinket, így a kérdésre az alábbiakban még visszatérünk. Ahhoz azonban, hogy egyáltalán megkísérelhessük a válaszadást, célszerű előbb a királynéi udvar más jellemzőivel megismerkedni. 14 1231: 8. c. - A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Enchiridion Fontium Históriáé Hungarorum. Szerk. Marczali Henrik. Bp. 1901. (a továbbiakban: Enchiridion) 138-139. 15 1267: 2., 5. cc. - Középkori oklevélszövegek. Az oklevéltanba való bevezetés céljaira összeállította Szentpétery József. Bp. 1927. 53. és 54. 16 1290: 15. c. - Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I-VTI. Bearb. von Franz Zimmermann, Carl Werner et al. Hermanstadt 1892-1991. (a továbbiakban: UGDS) I. 174. 17 1298: 2. c. - Supplementum ad vestigia comitiorum apud Hungaros ab exordio regni eorum in Pannónia, usque ad hodiernum diem celebratorum I. Edidit Martinus Georgius Kovachich. Budae 1798. (a továbbiakban: Supplementum) 100. 18 1222: 30. c. - Enchiridion 142. 19 1298: 24. с. - Supplementum I. 120. 20 1339: Engel, Pál: Die Güssinger im Kampf gegen die ungarische Krone. In: Die Güssinger. Beiträge zur Geschichte der Herren von Güns/Güssing und ihrer Zeit (13./14. Jahrhundert). Eds. Heide Dienst, Irmtraut Lindeck-Pozza. Eisenstadt 1989. 108. 21 Vö. Kubinyi András: A Mátyás-kori államszervezet. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. Rázsó Gyula, V Molnár László. Bp. 1990. 62-63.; Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. Bp. 2001. 125-126. 22 L. pl. 1273: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 200 681.; 1276: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 105 753.; 1278: DF 266 087. és DL 90 825., stb.
