Századok – 2002
Történeti irodalom - Egedy Gergely: Ausztrália története (Ism.: Tóth Gábor) I/261
261 TÖRTÉNETI IRODALOM Ez a megoldás bár kétségtelenül posszibilis, azonban nem használ a különben értékes kis könyvecske egységének. Különösen ott, ahol a központi intézkedésekre koncentrál, vagy pl. (14-15 lap) egy helyütt, jelesül Ercsi nemzeti bizottságát, stb. mutatja be névszerinti felsorolással, a többi falunál pedig csak annyit ír, hogy ott is beindult az iskola. Szerencsére ezek csak kivételek, a könyv kronológiai rendben élvezhető hitelességgel pergeti az eseményeket, ha természetesen nem is teljességében, de általában több szemléletes példán illusztrálva, tartalmilag teljességre törekedve. Valamennyi iskola nagysága tanári és tanulói létszáma, ellátottsága, iskolába járási statisztikája megjelenik a kötetben számszerű pontossággal és gazdagságban. Azt pedig csak a könyv célja, a várható olvasóközönség tanulmánnyal szembeni elvárásai ismeretében tudnánk eldönteni, hogy az írás második része; a tanítás anyaga, tantervek és tankönyvek stb. kötelezően kapcsolódnak-e a helytörténethez, hiszen ez végső soron inkább az országos történelem része, a szakemberek között közismert. A kötetet forgató megyei olvasóközönségnek mindenesetre ezzel is újat lehet nyújtani, s lehet, hogy ez volt a szerző, vagy a szponzoráló önkormányzat (Fejér Megye) célja. Szabolcs Ottó Egedy Gergely AUSZTRÁLIA TÖRTÉNETE Aula Kiadó, 2000. 457 o. A középkori Európa tudományos élete mindig is feltételezte egy nagy kiteijedésű déli szárazföld létezését, de mivel ennek bizonyítására semmiféle megfogható konkrétummal nem rendelkeztek, elnevezték „Terra Australia Incognita-nak". Bizonyos nézőpontból ez a kifejezés mai napig megállja helyét. Közép-Európában, de legalábbis Magyarországon ez a tőlünk igen messzi lévő világ, napjainkban is csak kevéssé ismert. Bár az angolszász történetírás (angol, amerikai, ausztrál) bővelkedik az Ausztrália történelmét feldolgozó szakirodalomban, Magyarországon ezen műveknek és munkáknak nem hogy fordításai nem, de még eredeti nyelvű változatai is csak elvétve találhatók meg könyvtárainkban. így nincs is rá lehetőség, hogy több információ kerüljön be a magyar köztudatba a déli földrészről; arról nem is beszélve, hogy közel ötvenezres magyar populáció él az ötödik kontinensen. Úgy gondolom, ezért méltán tarthatjuk Egedy Gergely Ausztrália történetét módszeresen feldolgozó munkáját úttörő jellegűnek. A szerzőnek az utóbbi három évben két nagyobb munkája látott napvilágot. Ezek közül csak az egyik foglalkozik AusztráliávaKAusztrália története, 2000), a másik Nagy-Britannia XX. századi történelmének, eseményeinek vizsgálatával(Nagy-Britannia története, 1998). Mindkét mű az Aula Kiadó gondozásában, a XX. Század sorozatban jelent meg. Ausztrália történelme az angolok megérkezésével vette kezdetét. Különböző régészeti feltárások és eljárások eredményeképpen tudjuk, hogy az ausztrál őslakosság az angolok megérkezése előtt már mintegy negyvenezer éve jelen van a kontinensen, de kőkorszaki kultúrájuk és írásos források teljes hiánya miatt feltárhatatlan a kontinens ezen időszaka. Másrészről az ausztrál társadalom a mai napig megosztott, hogy a bennszülöttek a társadalom szerves részei-e, vagy sem. A mű kronologikus rendben haladva mutatja be az ausztrál politikai élet és társadalom alakulását, fejlődését, kiegészítve a gazdasági és kulturális szálakkal. A fejlődési folyamatokat, összehasonlításokat táblázatok is illusztrálják. A mű három nagyobb szerkezeti egységre oszlik. Az első rész a gyarmatalapítás kezdeteitől, 1770-1780-tól nagyjából az Ausztrál Allamföderáció létrejöttéig, 1900-ig fogja át az ausztrál történelmet. Ausztrália meghódítása esetén a gyarmatosítás egy teljesen új formájáról beszélhetünk, a „szabadtéri börtönről". Az angol birodalom így több problémát oldott meg egy füst alatt. Kiterjesztette az angol gyarmatbirodalom határait, ami presztízskérdés volt a franciákkal szemben, másrészt megpróbált megszabadulni a társadalom számára nélkülözhető elemektől, s csökkenteni a szigetország demográfiai gondjain. Megszületett a fegyenctelep. Az új gyarmat azonban ebben a formában nem volt megtartható hosszú távon, ráadásul nagyon költséges volt a fenntartása. Szükség volt a szabad bevándorlókra. A XIX. század első felében Macquarie főkormányzónak sikerült a „börtönből" gyarmattá változtatni a kontinens státuszát. Az ausztrál történetírás egyik irányzata az 1850 előtti időszakot Ausztrália prehisztorikus korszakának tartja, „romantikus és színes figurákkal, kormányzókkal, fegyencekkel, felfedezőkkel és kalandorokkal, ám az aranyláz utáni fejlődéshez kevés tényleges kapcsolattal". Valójában olyan folyamatok zajlottak le, amelyek a század második felében értek be. Mindenképpen kimutatható a
