Századok – 2002

Történeti irodalom - Egedy Gergely: Ausztrália története (Ism.: Tóth Gábor) I/261

262 TÖRTÉNETI IRODALOM kontinuitás — a század közepén kitört — aranylázat megelőző és azt követő korszak között. Az aranyláznak és a nagyméretű bevándorlási hullámmal érezhetően növekedett a népesség száma. A gyarmatok önkormányzati jogainak kivívásában az aranyásók jelentős szerepet játszottak. Az aranyláz után a század második fele a békés fejlődés és nyugalom korszaka Ausztráliában. Ekkor bontogatta szárnyát az ausztráliai politikai és gazdasági egység megteremtését célul kitűző irányzat. A század utolsó két évtizedében az irányzat mozgalommá fejlődött, több konferencia eredményeképpen kidolgozták a leendő államszövetség alkotmányát. Másodszori nekifutásra az 1899-es népszavazáson az ausztrálok többsége végül megszavazta a föderációt. A második szerkezeti egység az 1900 és 1945 közötti eseményeket, történéseket foglalja össze. A századforduló mindjárt nagy vízválasztó Ausztrália életében. Az ausztrál államföderáció anyaországi elismerését követően 1901.01.01-én hivatalosan is új államalakulat született a dél-keletázsiai térségben. Ausztrália gyarmatból domíniumi státuszba lépett, ami nagyfokú önállóságot biztosított a kontinens számára. A külügyi tárca volt az egyetlen, amelyre Nagy-Britannia továbbra is fenntartotta igényét. A szövetségi kormány és parlament felépítése az egyes tagállamokéhoz hasonlóan a „Westminsteri-modellt" követte. A törvényhozás kétkamarás lett. A Képviselőház (House of Representatives) tagjait általános választójog alapján választották az egyes államok lakosságának arányában. A Szenátus tagjainak megválasztása közvetetten, elektorok útján történik. Minden állam hat szenátort küldhetett ide, később a szenátus létszámát megemelték harminchatról hatvanra. Az európai joggyakorlattól eltérően itt Ausztráliában a felsőház is kezdeményezheti törvényjavaslat megtárgyalását. Az általában szokásosnál az ausztrál szenátus jóval komolyabb politikai befolyással rendelkezett és rendelkezik, így nem egyszer előfordult, hogy a kormánypárt a szenátusban kisebbségbe került, ami sokszor lehetetlenné tette a parlament munkáját. Érdekessége még az ausztrál államgépezetnek, hogy az ausztrál alkotmány hihetetlenül komoly jogokat biztosít és hagy a főkormányzó kezében. Az állam irányításáért a Munkáspárt és a liberális-konzervatív oldal vetélkedett és vetélkedik mind a mai napig. Tudni kell, hogy Ausztráliában a hagyományos liberális-konzervatív és a bal-jobboldal törésvonal nem az európai tartalommal telítődött. A Munkáspárt volt az első, amely egyedül is képes volt kormányt alakítani; a liberális-konzervatív ellentét során a Munkáspárt mindig a mérleg nyelvét töltötte be, később pedig szövetkeztek a Munkáspárttal szemben. Ausztráliában így nem az Angliában is működő kétpárt rendszer, hanem a két és fél párt rendszer rögzült. Az ötödik kontinens igen lelkesen és nagy erőkkel vetette bele magát az első világháborúba. Kontingensei harcoltak az európai fronton, Gallipolinál, Egyiptomban és Mezopotámiában. A világháborút követő negatív gazdasági hullám Ausztráliát sem kímélte, a hatalmas külföldi adósságok felhalmozása következtében az infláció és a munkanélküliség növekedett, az életszínvonal csökkent és az addig elért szociális vívmányok nagy részét leépítették, de az óvilághoz képest azért jobbak maradtak az életkörülmények. A harmadik rész a második világháború végétől napjainkig mutatja be Ausztrália társadalmát, kultúráját, történelmét és a világban elfoglalt helyét. Újdonság az önálló külügyi tárca megjelenése, bár vezetőinek többsége szinte mindig alárendelte Ausztrália külpolitikáját az Egyesült Államok akaratának és érdekeinek. Nagy-Britannia kulcsfontossága megszűnt a kontinens életében, de az államfő továbbra is az angol királynő maradt. Az ausztrálok többsége számára az ezredfordulón is megfelelt ez a berendezkedés és a népszavazáson kiálltak amellett, hogy az uralkodónő maradjon az államfő. Az 1956-os Sydneyben tartott olimpia megrendezésével Ausztrália teljes valóságában bemutatkozott a világ előtt és egyúttal szorosan bekapcsolódott a nemzetközi események alakításába. A szuezi válság rendezésében az ausztrál miniszterelnöknek komoly kezdeményező szerepe volt. A század ötvenes és hatvanas éveiben a hihetetlen méretű gazdasági fellendülés valóban , jóléti társadalommá" változtatta az ötödik kontinenst. A GDP évi 5%-kal nőtt, a keresetek reálértéke az időszakban folyamatosan emelkedett. Bár ennek a felívelő korszaknak a hidegháborús kiadások a szociális célokra fordított anyagi támogatásokkal közösen véget vetettek, mert az ausztrál gazdaság ennyit nem bírt el, a korszak egészét tekintve a gazdasági fellendülés folyamatos és dinamikus, napjainkban is tart. Az ausztrál társadalom talán még az amerikainál is fogékonyabbnak tűnik a demokrácia vívmányaira és elveire, a valóságban azonban sötét árnyoldalai is vannak az ausztrál demokráciának. A fehér-Ausztrália gondolatkörről és ezen belül is a bennszülöttek kérdéséről van szó. Az ausztrál társadalom nagyon sokáig kivetette magából a bennszülött lakosságot, ami azt jelentette, hogy semmilyen jogok nem illették meg az ausztrál őslakosságot. A XIX. század első felében antropológiai vizsgálatok alapján a fehér-ausztrál társadalom arra a feltételezésre jutott, miszerint a bennszülött