Századok – 2002

Műhely - Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története VI/1471

A BUDAPESTI STRANDFÜRDŐK ALAPÍTÁSÁNAK RÖVID TÖRTÉNETE 1503 szerű kikapcsolódás, hanem mindennapi tisztálkodási szükséglet is egyűttal? Ho­gyan lehet nyereséges vállalkozást építeni azokra, akik éppen azért választják a strandot, mert nincs rá elegendő pénzük, hogy nyaralni menjenek, vagy arra nem telik, hogy fürdőszobával felszerelt lakásba költözzenek? A polgári strandfürdők ugyan üzletileg sikeresen működhettek, de egyes társadalmi rétegeknek sem a fizikai igényét nem tudták kielégíteni, sem az anyagi lehetőségeiknek nem tudtak igazán megfelelni. A strandolás divatjára is hatottak a tömegeket mobilizálni kívánó politikai mozgalmak. Ezek főként azt a társadalmi űrt igyekeztek kihasználni, amit az üzleti alapon működő intézmények és a szociálpolitika hiányosságai hátrahagytak. A testkultusz egyik sajátossága, hogy az embereket gyakran társaságokba és e­gyesületekbe szervezi. Ezek a társaságok általában közvetlenül egyetlen politikai mezőben sem foglalnak helyet, de gyakran mégis egészen konkrét társadalmi, sőt politikai üzeneteket hordoznak, mint például a cserkészek, a katolikus ifjúsági szervezetek vagy a baloldali természetjáró egyesületek; sőt említhetjük akár a két világháború közötti focicsapatok átpolitizált jellegét is.13 4 E folyamat eredménye­ként alakult meg a lágymányosi levente-vízi sporttelep és a helyét többször is változtató nyomdász-szakszervezet strandtelepe. A köztudomásúlag jól szervezett nyomdász dolgozók először 1934-ben alapítottak strandtelepet a szigetmonostori parton.13 5 A kezdeményezést a Természetbarátok Nyomdászosztálya fejlesztette tervvé és a munkások saját maguk építették fel a strandot. A telepen közös kony­ha, sátortábor és weekend-házak várták a szakszervezet tagjait, valamint egy szin­tén társadalmi munkában megvalósított sporttelep. A következő évben azonban az egész telepet ki kellett üríteni, mert a Vízművek kisajátította a területet. A nyomdászstrand ezután a Római partra költözött, majd Békásmegyeren állították fol a létesítményt. A dolgozók itt tulajdonképpen saját maguk valósították meg azt, amihez mások pénzért jutottak. A testkultúra divatja ugyanazokat az igénye­ket támasztotta a kétkezi munkásban, a tisztviselőben és a gyárigazgatóban is, a megvalósítás módjai azonban erősen különbözhettek egymástól. A szakszervezet mindvégig igyekezett megőrizni a strand szociális jellegét és ismételten hangsú­lyozta, hogy létesítményük nem a polgári divat majmolása, mivel a munkások egészségének a megőrzését szolgálja. A nyomdai munkásság büszkén hivatkozhat arra, hogy a szabadban való tartózkodás egészségre áldásos erejét nem akkor ismerte fel, amikor az már divat lett és másokat kellett utánozni, de jóval korábban, akkor, amikor mások talán még nem is gondoltak rá. Talán éppen az egészségtelen nyomdai levegőben való tartózkodás hozta magával és termelte ki a nyomdai munkásságban azt a hajla­mot, hogy mindenki másnál nagyobb igényként ismerje el a napfény, a levegő és a víz egészségre hasznos erejét.13 6 A budapesti strandvilág legsajátosabb és talán legérdekesebb jelensége a megyeri és a Római parti szabad Duna-fürdők voltak. A város más pontjain is kialakulhattak átmeneti jelleggel ilyen szabad fürdők, de ez az a két hely, ahová 134 Hadas Miklós & Karády Viktor: Futball és társadalmi identitás. Replika, 17-8. sz. 89-121. 135 Typographia, 1934. 28. sz. 2-3. 136 Typographia 1938. 25. sz. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom