Századok – 2002
Műhely - Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története VI/1471
A BUDAPESTI STRANDFÜRDŐK ALAPÍTÁSÁNAK RÖVID TÖRTÉNETE 1491 térségen.8 0 A fürdő körül tehát egyfajta középosztályi kertváros kezdett kialakulni, s az itt lakók szabadidejük meghatározó részét a fürdőben és a körötte elterülő parkosított, zöld területen töltötték el. Amikor azonban a Fővárosi Népbiztosság felkérte Kajlinger Mihályt a strandfürdő helyének a kijelölésére, ő nem az eredeti fürdő környékét javasolta — mivel azt túlságosan mocsarasnak ítélte —, hanem egy attól 1300 méter távolságra lévő Duna-parti, homokos részt, nem messze a hajóállomástól.81 A Forradalmi Munkás- és Katonatanács Elnöksége május 19-én határozatot is hozott a strandfürdő felépítéséről.8 2 A forrástól csöveken vezették le a vizet a strandfürdő területén kialakított két medencéhez, és közöttük a lehető legegyszerűbb fabódékból alakítottak ki öltözőket. Igyekeztek mindent a lehető leggyorsabb és legolcsóbb módon megvalósítani, így például az illemhelyet is. „A klozetteket kabinokra osztvák, ülőpadjuk nincs, hanem az úgynevezett török rendszert követve, a lábnyomoknak megfelelő mélyedésekkel ellátott betonlapokból állanak."8 3 A strandot július 19-én adták át a közönségnek, de a Tanácsköztársaság bukását követően a fürdőtelep eredeti tulajdonosa a vizet már augusztus 8-án • elzáratta. A tulajdonos papírokkal is bizonyítható jogos igénye azonban a jogban kevéssé járatos, strandolni vágyó tömegeket kevéssé foglalkoztatta. „A közönség e 19, illetve 22 nap alatt annyira látogatta s annyira megkedvelte a strandfürdőt, hogy tömegesen jártak ki még napokig, remélve újból való megnyitását s hangosan adva kifejezést megbotránkozásuknak."84 A tanács ezután meglehetősen kényes helyzetbe került. A magántulajdont, természetesen, kénytelenek voltak elismerni, ám a még viszonylag kiszámíthatatlan hangulatú tömegek igényét sem hagyhatták teljesen figyelmen kívül. Ezért a rendelkezésre álló eszközökkel igyekeztek felkarolni a strandfürdő ügyét. ,,A strandfürdőt, habár az augusztus hónap időjárása általában kedvezőtlen volt, a közönség nagy tömegekben kereste fol, pedig a rossz közlekedési viszonyok a fürdő látogatását nagyban akadályozták, úgy hogy a strandfürdő fenntartása a köz szempontjából feltétlenül kívánatosnak látszik."85 A fővárosnak az volt az álláspontja, hogy „ha a kommunisták olyat csináltak, amely a köznek hasznos lehet és ha mái- a közpénzeket és a köztulajdonba [!] lévő anyagokat felhasználták, akkor iparkodjon azt megtartani és a normális viszonyoknak megfelelően berendezni".8 6 A tanács 1919. szeptember 4-én felhatalmazta dr. Berezeli Jenő tanácsnokot, hogy folytasson tárgyalásokat a Római strandfürdő kapcsán felmerült birtokjogi viták megoldása érdekében, mivel a strand az Országos Kaszinó és Wittmann Ferenc telkein, ráadásul a magántulajdonban lévő Római-fürdő vizének felhasználásával létesült. A tárgyalások azonban semmilyen eredményi-e sem vezettek. A tél a strandolok vérmérsékletét is lehűtötte és a politikai helyzet is konszoli-80 Római Fürdőtelep Egyesület Alapszabályai, 1896. 2. §. 81 Kajlinger: i. m. 5. 82 A 69.535/1919-XII. számú határozat. 83 Kajlinger: i. m. 8. 84 Kajlinger: i. m. 9. 85 BFL IV. 1407. b. 103759/1919-XVI. 86 BFL IV. 1407. b. 30208/1920-XVI.
