Századok – 2002
Műhely - Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története VI/1471
1492 MOHÁCSI GERGELY dálódni látszott, tehát a strand fenntartására sem volt már mindenáron szükség. A végső döntés 1921-ben született meg: a Római strandfürdő teljes felszerelését elárverezték és a telek visszakerült az eredeti tulajdonosokhoz.8 7 Az emberek azonban mégiscsak fölfedeztek valamit és a Római-part hamarosan a főváros egyik legkedveltebb Duna-strandjává lett. Nem ártott volna talán megfogadni egy korábbi tanácsi előterjesztés jóslatát: „Figyelembe veendő volna a strandfürdő fenntartásánál a közönségnek a strandfürdő iránti szeretete, amely nemcsak a Rómaifürdői strandfürdőnél volt észlelhető, hanem az ugyancsak tavaly megnyílott Margitszigeti strandfürdőnél is."88 A Margitszigeti strandfürdő. A Margitszigeten létesítendő termál strandfürdő terve először a század elején merült föl. 1909-ben a szigetet a Fővárosi Közmunkák Tanácsa vette meg,8 9 amely 1912-ben a főként külföldi tőkecsoportokból álló Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaságnak adott koncessziót a Margitsziget kihasználására.9 0 Ekkor újították fel a 19. század második felében létesített gyógyfürdőt és felmerült egy világszínvonalú strandfürdő megvalósításának a szándéka, melynek elsődleges célja az lett volna, hogy „amerikai mintájú kacagtató vízimulatságoknak" adjon otthont.9 1 A részvénytársaság működését azonban sokkal inkább a botrányok jellemezték, mint a fejlesztés.9 2 A nagyszabású tervek — sokkal szerényebb keretek között — először a Tanácsköztársaság idején valósulhattak meg, amikor a szigetet a nagyközönség előtt megnyitó munkáshatalom soron kívül napirendre tűzte a strandfürdők létesítését. A Római strandfürdőtől eltérően a szigeti strand kérdését nem a Fővárosi Népbiztosság, hanem a Népjóléti és Közegészségügyi Népbiztosság karolta fel, ezáltal is jelezve, hogy a kommunista hatalom a strandok ügyét szociálpolitikai kérdésként kezeli. A baloldali sajtó pedig kitörő lelkesedéssel fogadta a kezdeményezést: „Budapest városának lakói régóta nélkülözik azt a lehetőséget, hogy a város szerencsés fekvését kihasználva a Duna partján nap- és vízkúrát véve, meggyógyítsák a nagyvárosi élet egészségtelen behatásának kitett szervezetüket. A margitszigeti strandfürdő] nagyméretű lesz s így naponta sok ezer proletárnak alkalmat fog adni arra, hogy egészségét erősítse és helyreállítsa."93 Az intézmény 1919. júliusában nyílt meg és a kezdetleges felszerelések ellenére óriási népszerűségnek örvendett. A medencéket termálvíz táplálta, de azok talaja még nem volt lebetonozva. Az öltözők az egész területet beterítő homokon sebtében összeállított fabódékból álltak. A strand melletti Duna-parton uszoda nyílt, de nem szerelték fel megfelelő mentőfelszereléssel, ezért szinte mindennaposak voltak a kisebb-nagyobb balesetek. A Tanácsköztársaság bukása után itt is felmerültek birtokjogi viták. A részvénytársaság a fővárostól kért kárpótlást a 87 BFL IV. 1407. b. 148884/1921-XVI. 88 BFL IV. 1407. b. 30.208/1920-XVI. 89 Az 1908: XLVIII. tc. alapján. 90 Beck Béla (szerk.): A fővárosi fürdők 75 éve. Bp., 1987. 250. 91 A Nap, 1913. július 31. 11. 92 Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története. In: Tanulmányok Budapest-Múltjából XXIV. Bp., 1991. 115-175. 93 Nőmunkás, 1919. 20. sz. 5-6.
