Századok – 2002
Műhely - Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története VI/1471
1490 MOHÁCSI GERGELY zonban sokkal fontosabb szerepet kapott a kulturális (értsd: polgári-reprezentatív) és a gazdasági-idegenfogalmi szempont. Ezzel szemben a tiszavirág életű proletárdiktatúra éppen a probléma másik oldalát ragadta meg és kizárólag szociális kérdésként kezelte a strandfürdők alapításának tervét. Ennek köszönhetően e rövid idő alatt legalább két modern értelemben vett strandfürdő jutott el a — legalábbis részleges — megvalósítás állapotáig. A gyors és minden vitát nélkülöző döntések következtében a strandfürdők a meddő tervezgetések után példamutató gyorsasággal váltak a fővárosban is valósággá. Ezután az ellenforradalmi városvezetés sem fordíthatta vissza az események menetét. Mindazonáltal a gyors és meggondolatlan tettek a későbbiekben nemcsak a két felépített strandfürdőt, de a mögötte álló eszmei motívumot is olyan politikai diskurzus erőterébe kényszeríttették, amely lényegesen hátráltatta további létesítmények építését. A húszas évek vitáit — némileg leegyszerűsítve — úgy lehet jellemezni, hogy míg a tanács szociáldemokrata képviselői folyamatosan további népstrandfürdők felállítását szorgalmazták, addig a városvezetés többsége szüntelenül a „Budapest-fürdőváros" jelszavával alátámasztott gyógyfürdő-építési programot támogatta. Mintegy tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a strandfürdő alapításának eszméje legalább részben megszabaduljon egyoldalúan baloldali jelentéstartalmától és tömeges méretekben valóra válhasson. A nagy sietséggel megalakított Fővárosi Népbiztosság egyik első lépésével 1919. április 3-án rendelet útján „átadta Budapest proletárságának használatára" az összes Duna-fürdőt,7 7 majd újabb tollvonással minden magánfürdőt a főváros tulajdonába vettek.7 8 A közeledő nyárra való tekintettel pedig szinte már túlzó gyorsasággal láttak hozzá a régóta halogatott strandfürdők építésének. Kajlinger Mihály, a Fővárosi Vízművek — a Tanácsköztársaság idején műszaki tanácsossá lefokozott — igazgatójának későbbi beszámolója szerint május elején hivatta őt a XII. (vízvezetéki és világítási) ügyosztály egyik vezetője és felszólította, hogy két napon belül jelölje ki a strandfürdőre alkalmas helyeket Budapest területén. Kajlinger két mérnöktársával négy lehetőséget vázolt fői:7 9 1. a Margitsziget északi részét; 2. a városligeti artézi víz felhasználását; 3. a városligeti tó stranddá alakítását; 4. a római fürdő vizeinek hasznosítását. Elgondolásaiból kettő jutott el a megvalósításig a Tanácsköztársaság idején. A Római strandfürdő. A Római fürdő parkja a szentendrei HÉV hasonló nevű megállójától nem messze, a Krempel-malom közelében terült el nagyjából másfél hold nagyságú területen. Az „öt forrástavat" részben a földből feltörő termálforrások, részben egy patak vize táplálta és a 19. század végétől kedvelt fürdőhellyé vált. A környék betelepítése az 1890-es években, a szentendrei HÉV vonalának a megépítése után vett nagyobb lendületet. 1896-ban alakult meg a Római Fürdőtelep Egyesület, melynek elsődleges célja „kieszközölni az egyesületi tagok részére, hogy azok a római fürdő melletti területnek külön megjelölt részén maguknak családi ház építésére telket szerezzenek" a főváros által biztosított 77 BFL IV. 1407.b. 52172/1919-XTV 78 Fővárosi Közlöny, 1910. 21. évf. 410 79 Kajlinger: i.m. 3^4. Meg kell azonban jegyezni, hogy ő eleve elvetette a Duna-parton létesíthető strand gondolatát.
