Századok – 2002
Műhely - Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története VI/1471
Mohácsi Gergely TESTKULTUSZ ÉS TÖMEGTÁRSADALOM A budapesti strandfürdők alapításának rövid története Felhívom minden történész figyelmét arra, hogy járja végig a pesti strandokat, mert azt fel kell jegyezni, hogy miként nyaraltak 1922 nyarán a budapestiek — Budapesten. (Pesti Napló, 1922) A 19. század vége és a 20. század első néhány évtizede vízválasztó Budapest újkori társadalomtörténetében. Ebben az időben vált Budapest modern fővárossá, lakói pedig ekkor lettek polgárokból tömeggé. Témám szempontjából különösen az 1920-as, 1930-as éveknek van nagy jelentősége, amikor felépült Budapest strandfürdőinek a nagy része, hogy felüdülést és szórakozást nyújtsanak a tömegeknek. A korszak végét a háború pusztításai és a strandfürdők államosítása által kijelölt időhatár jelenti. A vizsgált periódus fontos eseményei mellett a strandfürdők alapítása szinte jelentéktelennek tűnhet. Mégis, ennek az új városi intézménynek a megjelenése szervesen összefüggött egy sor olyan társadalmi és urbanizációs folyamattal, amit röviden a modernitás1 kifejezéssel illethetünk. A modern társadalom és a nagyváros fokozott mobilitása tette lehetővé, hogy az emberek egyre több és sokkszínűbb hétköznapi szituáció részeseivé válhassanak2 és aktívan bekapcsolódhassanak a társadalmi folyamatok alakításába. A megszülető modern nagyvárosi tömegtársadalom és ezzel együtt a fogyasztói kultúra térhódítása pedig csak kiragadott példák azon korszakokon átívelő folyamatok közül, melyek előkészítették a talajt a strandok gyors elterjedéséhez és népszerűvé válásához a két világháború közötti Budapesten és más nagyvárosokban. 1 A történészek ugyan a lehető legkülönfélébb módon értelmezik a modernizációt és a modernitást (ennek szakszerű összefoglalását lsd. Kövér György: „A magyar társadalom története a reformkortól az első világháborúig" bevezetőjében. In: Gyáni Gábor-Kövér György: A magyar társadalom története a reformkortól a második világháborúig. Bp. 1998. 15-25.), annyi azonban közös minden értelmezésben, hogy egy történelmi korszakot próbálnak leírni a modernizáció fogalmával. Az általam használt modernitás kifejezés célja ugyanakkor nem a periodizáció, hanem inkább annak a sokkszerű társadalmi élménynek a leírása, ahogyan az emberek hétköznapjaiban fokozatosan háttérbe szorult a múlttal, a hagyományokkal és az ősökkel való folytonosság igénye. Az újszerű, a szokatlan és a modern keresése vált meghatározóvá az élet minden területén, a művészetektől a családig. Ebben az összefüggésben a modernitás többnyire a hagyományokkal való szakítás igényét jelentette. Ez a változás természetesen kijelöl bizonyos időhatárokat, de régiónként, rétegekként, etnikumonként vagy nemenként különbözőket, melyeket nehéz lenne közös nevezőre hozni. Nem a nagy társadalmi, gazdasági és demográfiai folyamatok önmagukban, hanem ezek mentalitástörténeti vonatkozásai határozzák meg a modernitás lényegét. 2 Jonas Frykman: On the Move. The Struggle for the Body in Sweden in the 1930s. In: Nadia Seremetakis (szerk.): The Senses Still: Perception and Memory as Material Culture in Modernity. Boulder, 1994. 65.
