Századok – 2002

Műhely - Fenyő István: Eötvös József politikaelméleti főműve; az uralkodó eszmék VI/1455

MŰHELY 1467 sításnak pedig aligha volt nála nagyobb ellenfele osztrák földön. A közigazgatás vízfejére szerinte roppant összegek folynak el, a papíruralom mindent elborít. Az önkormányzat szerepéről egészen „eötvösi" szavakkal szólt: „Jedermann seine eigene Angelegenheifen am genauesten kennt, und am eifrigsten, und somit am besten besorgt." 1850-ben pedig Centralisation und Decentralisation címmel újabb röpiratot adott ki, mely éppoly éles tiltakozás volt a schwarzenbergi-bachi elnyomás ellen, mint Eötvösnek ez idő tájt írott művei. A közigazgatási centralizációt éppúgy elítélte, a birodalmi ügyektől szintúgy elkülönítette a tartományi ügyeket, az utóbbiakban a tartományi vezetés teljes autonómiájával, azok történelmi jogainak teljes tiszteletben tartásával. Adrian német-Ausztriát nem kevésbé tartotta megvalósíthatatlan álomnak, mint Eötvös. Az Eötvös-mű szellemi rokonai között említést érdemel Trefort Ágostonnak az a tervezete is, amely 1850 novemberében született az osztrák birodalom megszervezéséről és Somssich Pálnak ugyancsak akkortájt megjelentetett röpirata Magyarországnak és királyának törvényes joga címmel. Mindkettő, akár Adrian-Werburgé, az 1848-1851 közötti kiterjedt osztrák röpiratirodalom hullámában született. A kéziratból nemrég Gángó Gábor által publikált előbbi mű éles kritikában részesíti a metternichi kormányrendszert, majd a fennálló ellenforradalmi berendezkedést, majd kormányzati egységet javasol, de felelős minisztériummal és birodalmi törvényhozással - akárcsak barátja a Gleichberechtigungban. Továbbá a történeti joggal rendelkező tartományok önálló belkormányzatát kívánja, a méltányos nemzeti követelések teljesítését, kétkamarás magyar képviseleti országgyűlést, a külügyek, a hadügyek, a pénzügyek, a kereskedelem és a közlekedés közös minisztériumát, az egyes országok vezetésére helytartókat, a megyei szervezet korszerűsített helyreállítását. Trefort tervezete — saját bevallása szerint is — a Pragmatica Sanctio, az áprilisi törvények és az oktrojált alkotmány valaminő összeegyeztetésén gondolkodik, s javaslatai igen közeljárnak Eötvös ekkori s Deák majdani koncepciójához. Somssich Pálnak, a legmesszebb tekintő konzervatív politikusnak elgondolása pedig a történeti jog hangsúlyozásával, az „eljátszott alkotmány"-teória és az önkényuralom haragos kritikájával, a központosítás elvetésével, a nemzeti egyenjogúság veszélyeinek feltárásával és a föderáció gondolatával áll közel Eötvös programjához. A birodalmi hatalom, a közös minisztériumok elutasításával viszont jelentékenyen eltér attól. 1851-ben napvilágot látott Boroszlóban Wilhelm von Humboldtnak majdnem hatvan esztendővel korábban alkotott, nagyhatású mementója az állam túlterjeszkedéséről. О tiltakozott először az állam paternalizmusa ellen, szerepét egyedül a biztonság elérésére csökkentve. Humboldt még a nevelés ügyét is kivenni kívánta az állam hatásköréből. Tagadta azt, hogy az államnak köze lehetne az emberek jólétéhez, boldogságához, magánéletéhez. Csak ott és akkor avatkozhat be a polgárok életébe, ahol és amikor mások jogait megrövidítik. Mindez teljesen összhangban volt az eötvösi elvekkel, mint ahogyan Humboldtnak az a gondolata is, hogy minden politikai cselekvés igazi célja az ember, kit nem szabad feláldozni az állam polgárainak oltárán. Az Uralkodó Eszmék elméleti értékét az is jelzi, hogy szempontjai összhangban vannak az európai liberalizmus két kiválóságának, Lord Actonnak és John