Századok – 2002

Műhely - Fenyő István: Eötvös József politikaelméleti főműve; az uralkodó eszmék VI/1455

1466 MŰHELY Az Uralkodó Eszmék liberális kátéja négy posztulátumban megfogalmazható: haladást, de forradalom nélkül; erős államot, de a szabadság kára nélkül; esélyegyenlőséget, de a tulajdon felforgatása nélkül; a nemzetiségi harcok megbékéltetését, de az államegység megbontása nélkül. Azaz egy nagyszabású kompromisszumotjavasol a polgári világrend stabilizálása érdekében. Egy fontos tényezőt azonban Eötvös nem mérlegel. Már Jászi Oszkár rámutatott arra, hogy az Uralkodó Eszmék nem foglalkozik a magántulajdon szerepével. Az Uralkodó Eszmékben nem szól a jövedelemeloszlás rendellenességeiről, a tulajdonviszonyok anomáliáiról, amelyek egyaránt sértik az emberi egyenlőséget és a szabadságot. Gángó Gábor kutatásai alapján tudjuk, hogy Eötvös e problémakörrel külön tanulmányban foglalkozott. Azt azonban nem tette közzé, s eredményeit nem dolgozta be nagy múvébe. 8. Visszhang nélkül Eötvös programja az 1850-es évek első felében nem előzmények nélkül hangzott el. Ideái egybehangzottak az akkori és a megelőző idők legjobb európai politikai gondolkodóinak koncepcióival. A többség zsarnoksága ellen már Benjamin Constant tiltakozott: a népfelség hatalmát bíráló írásait Eötvös már a reformkorban jól ismerte. Constant volt az első, aki hangsúlyozta, hogy a polgári türelmetlenség éppoly veszélyes, de még jogtalanabb, mint a vallási türelmetlenség. S ő mutatott rá arra, hogy az egyént emberi jogainak feláldozására semmiféle hatalom, semminő „népfelség" nem kényszerítheti. Nála is erőteljesebben hatott az Uralkodó Eszmékre Alexis de Tocqueville nagy Amerika-könyve, miként az egész 1848-as nemzedékre is. Szövegét már a negyvenes évek elején nyelvünkre is átültették. Eötvöst mindenekelőtt az a gondolata ragadta meg, hogy létezhet szabadság és demokrácia forradalom nélkül is - a községek révén. Ha a közigazgatást maguk a polgárok végzik, kiküszöbölhető az őket irritáló hierarchia és függés. Ugyanakkor kifejlődhet közöttük az a közösségi szellem, amely öntudatra és felelősségérzetre ébreszti az egyént. Tocqueville úgy látta, hogy a polgárok a községekben megoldhatják azt, amire a kormány a messze fővárosban nem képes. S ahol ezer és ezer kis hatalom működik, ott a nagy hatalom autokrációvá aligha fajulhat - hangoztatta A demokrácia Amerikában alkotója. Az ő vezérszempontja volt az is, hogy az egyéneket meg kell tanítani a társulás művészetére - akik ezt megismerték, azok nem fogadnak el többé ellenőrizetlen hatalmat. Gondolatébresztő volt Eötvös számára az osztrák politikai gondolkodás úttörő egyéniségének, Victor Freiherr von Andrian-Werburgnak munkája is: Osterreich und dessen Zukunft (Hamburg, 1843) címmel Andrian volt az első, aki hatékonyan szembeszállt a metternichi „System"-mel. Kétségtelen, hogy az ő reformjai végső soron a rendiség megerősítésére szolgáltak volna, az is igaz, hogy nagynémet nacionalista elveket vallott -, a jövő szempontjából azonban fontosabb volt az, hogy már 1843-ban megjósolta: a Monarchia divergáló nemzetiségei egy napon hatalmas krízist fognak előkészíteni. Azt jósolta: ha a reformok késnek, Ausztria négy, egymással szemben álló nemzetiségre fog széthullani. A központo-