Századok – 2002
Közlemények - Katona Csaba: Adatok Balatonfüred 1860-as évekbeli fejlődéséhez VI/1423
1432 KATONA CSABA az Új-fürdőházhoz toldva a mai Állami Kórház déli része, az úgynevezett „díszlak". 1866-hoz köthető a polgári fürdőtelep kiépülésének kezdete, ezt megelőzően ugyanis nyaralók, villák építésére — engedély híján — nem volt lehetőség. Többek között olyan személyiségek ilyen irányú kérelmére érkezett nemleges válasz, mint Vas Gereben, vagy a fürdőigazgató Ecsy László. Az uralkodó végül 1866 nyarán engedélyezte először tizenegy holdnyi terület kihasítását házhely céljára.3 4 Alig tíz év múltán aztán újabb területeket kellett erre a célra biztosítani, így jött létre több, a falut és a fürdőtelepet összekötő utca 1877-ben.3 5 Ezzel a lépéssel megváltozott a fürdőtelep vonzáskörzetébe tartozó területek tulajdonosi és funkcionális szerkezete, amely több változást is magával hozott. Kialakult a polgári fürdőtelep, beépült a fürdőtelep és Füred falu közti — jobbára szőlős — terület, nagyobb méreteket öltött a saját nyaralóban eltöltött szabadidő elterjedése. Ez csökkentette a fürdőtelep tulajdonosának, a bencés rendnek a bevételeit, majd ez a bevétel idővel az által is mérséklődött, hogy mind népszerűbb lett a magánházaknál kivett szállás, vagyis az apátság számára komoly konkurencia alakult ki a villa- és nyaralótulajdonosok révén. 1878-79-ben orvosolták Füred legfájóbb hiányosságát, felépült a minden valamirevaló fürdőhelyen alapvető létesítménynek számító kurszalon. Vagyis szolgáltatásait és létesítményeit tekintve szűk tizenöt év alatt teljes egészében megújult a fürdőhely. Az alábbiakban részletesebben csak a kurszalon — illetve hiánya — jelentőségéről szólnánk. Már az 1830-as és 1840-es évek fordulóján használatos Panaszok, javítások, szépítések, javaslatok jegyzőkönyve is tartalmazott ezzel kapcsolatos véleményt, egy, vélhetően rutinos, furdőlátogató tollából: „A társaságos élet, könnyebb esmerkedés, napközi folytonos mulatozás, estvéli tánczvigalmaknak {...} mindenkoron s kényelmesen lehető eszközlése tekintetében egy s az évrőlévre nevekedő vendégek számához, illetőleg nagy és díszes társasági teremnek — a bártfai igen célszerű hason épületnek mintájára —, melynek egyik oldalán az ebédlő, más oldalán pedig a billiárd, dohányzó és cukrászati szobák vágynák szerkesztve, mielőbbi építtetésének alig halaszthatónak vélem."36 Ehhez képest 1861-ben a fürdői lap még mindig kénytelen szóvá tenni a gyógyterem hiányát: „... a társalgás kissé korlátolt, de ezt csupán azon sajnálatos körülménynek kell tulajdonítani, miszerint Fürednek társalgóterme nincs, hol irodalmunk újabb termékeit, de főleg lapjaink teljes számmal follelhetőek volnának."3 7 Maró gúnnyal rója fel ugyanezt a kínos hiányosságot a Győri Közlöny szarkasztikus tudósítója ugyanazon évben: „Életrendünk egyformaságát a szeszélyes idő változtatja meg néha, midőn hulló könnyei által szobánkba kényszerít, s alkalmat nyújt a halandóra általjában, az üdülőkre pedig kiválóan hasznos „magába térésre!" A keresztény egyháztól üdvözítőnek hirdetett e „magába szállási alkalmak" unalmasak ugyan, és sétálási csarnokok, társalgási s olvasó termek által akadályozhatok, s egyebütt 34 Szücsné Mezei Mária: Balatonfüred polgári építkezései - Műemlékvédelem, 1986/4. 296. 35 Uo. 299. 36 deési Daday András: A régi Balatonfüredről / II. - Gyógyászat, 1941/16. 232. 37 Balaton-Füredi Napló, 1861/12. 91-92.
