Századok – 2002
Közlemények - Braham Randolph L.: Náci kollaboráns vagy szélhámos. Jaac van Harten története I/135
144 RANDOLPH L. BRAHAM Hogy a nyilas vezetők mennyire bíztak van Hartenben, jól mutatja a meghatalmazás első két paragrafusa. A „Nemzetközi Vöröskereszt teljhatalmú megbízottja" „1. jogosult a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságának védelme alá helyezni a magyar állam valamennyi kincsét és értékét, úm. a királyi kincseket (Szent István koronáját, a koronázási palástot, a Szentjobbot), az állami trezort (drágaköveket, nemesfémeket: aranyat, platinát, ezüstöt stb.), a műkincseket (galériákat, könyvtárakat, levéltárakat stb.) és a magyar kormány valamennyi készletét (textiliákat, bőröket, élelmiszereket stb.), amelyeket a Német Birodalomban helyeztek vagy helyeznek el, és jogában áll mindent megtenni a magyar nemzetet illető nevezett dolgok védelme és biztosítása érdekében. 2. A meghatalmazás feljogosít mindazokra az intézkedésekre, amelyeket az 1. pontban foglaltak végrehajtása indokol. Ennek megfelelően a meghatalmazás birtokosa, J. L. van Harten jogosult a Nemzetközi Vöröskereszt nevében védelmébe venni, megőrizni és biztonságba helyezni mindama magyar kincseket, értékeket, javakat és tárgyakat, amelyek jelenleg Németországban vannak. Ugyancsak jogában áll a Németországban elhelyezett tárgyakat továbbszállítani Svájcba, és ott kiállítani őket Magyarország hasznára."47 Van Harten szerint a meghatalmazást Merano-ban adta át neki a Szálasikormány két megbízottja, ahol akkor a családjával együtt tartózkodott. A kérdésre, hogy neki, oly sok zsidó állítólagos jótevőjének és megmentőjének, miért kellett a szovjet csapatok megérkezése előtt elhagynia Budapestet, hogy német és magyar nácik társaságában a németek által megszállt területen keressen menedéket, nem esett nehezére megnyugtató választ adni.48 Úgy tűnik, van Harten nem csupán a felelősségrevonástól való félelmében tért vissza Merano-ba: mindenekelőtt azokat az értékes holmikat akarta biztonságba helyezni, amelyeket ő és a Wendig csoport tárolt Schloss Labers-ben és más, az SS által őrzött helyeken.49 E javak jó részét a Wendig-csoport nagykereskedői 47 A Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága és a Harmadik Birodalom kormánya mellett a magyar külügyminiszter a magyar állam vezető tisztségviselőit, úm. a parlament két házának elnökét, Szöllösi Jenő miniszterelnök-helyettest, Vájna Gábor belügyminisztert, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisztert és Jurcsek Béla ellátásügyi minisztert, is tájékoztatta a van Harten-nek adott meghatalmazásról. Yad Vashem, Jeruzsálem. Levéltár, Pasner akták P 12/39. Érdekes módon, amikor a magyarországi Holokauszt történetét írtam, a Chaim Pasner által az 1970-es években átadott dokumentumok alapján magam is meg voltam győződve arról, hogy van Harten valóban a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője volt, aki élvezte a nyilasok bizalmát. L.: Randolph L. Braham: The Politics of Genocide. The Holocaust in Hungary. New York: Columbia University Press 1981. 1160. és 1180. 46. j. 48 Peretz Reves szerint van Harten úgy tájékoztatta őt, hogy Becher kérésére kellett elhagynia Budapestet. Michael van Harten ezzel szemben azt állította, hogy apja azért döntött a távozás mellett 1944 decemberében, hogy ne jusson ugyanarra a sorsra, mint Raoul Wallenberg 1945 januárban. Bergman, 2000. április 28. és 2000. május 19. 49 A másik fontos raktár Schloss Rametz volt. Ennek tulajdonosa, a zsidó származású Albert Crastan, ugyancsak a Wendig-csoporthoz tartozott, és svájci konzulnak, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőjének adta ki magát. La Vista jelentés. Elam szerint Crastan nem volt zsidó, és valóban svájci konzuli ügyvivő volt. Elam 81, 94.
