Századok – 2002
Közlemények - Molnár András: Patvarista Zalában; jurátus Pesten VI/1331
1332 MOLNÁR ANDRÁS gyei tisztségviselő mellé szegődött el, hogy — önálló hatáskör híján — annak irányításával különböző írnoki, főként fogalmazói munkát végezzen. A Deákhoz hasonlóan patvaristaként tevékenykedő fiatalembereket principálisaik, azaz elöljáróik egy része hajlamos volt valamiféle „háziszolgának" tekinteni, és hivatali megbízatásaik mellett — vagy épp azok helyett — velük végeztették el gazdasági, vagy egyéb magántermészetű teendőiket is. A kevésbé tehetős patvaristák terítettek étkezéshez, tisztán tartották az elöljárójuk szobáját, másolták olvashatatlan írását, sőt még principálisuk feleségének megbízásait is kénytelenek voltak teljesíteni, ezért is nevezték őket (a latin „patvaria", azaz sokfélét szenvedni kifejezés nyomán) patvaristának. Szinte „élő mindenes" volt a patvarista, főként ha alispánok vagy főszolgabírók mellé került joggyakorlatra, mert ekkor ő kezelte a magtárt és a pincét, elöljárójának dohányt vágott, pipát tisztított, csizmát suvickolt, a principális feleségének bevásárolt, tette pedig mindezt — természetesen — a legkevesebb fizetség nélkül.5 Deák Ferenc patvaristaként valószínűleg nem kényszerült ilyen megalázó szolgai munkák elvégzésére. Elöljárója ugyanis Zala megye egyik főtisztviselője, Csesznák József tiszti főügyész volt,6 aki méltányolhatta, hogy Ferencet nem kisebb tekintély ajánlotta gyakornoknak, mint bátyja, Deák Antal, a kapornaki járás korábbi főszolgabírója. Deák Ferenc principálisa, Csesznák József Nógrád megyéből származott, Csesznák Ferenc fiaként Kiszellőn született. Iskolái elvégzése után Festetics György gróf, a keszthelyi gazdasági akadémia (Georgicon) megalapítójának szolgálatába lépett, így került Zalába. 1802-től az ollári, majd 1806-tól a Muraközben elterülő hatalmas csáktornyai Festetics-uradalom főügyészeként dolgozott. A Muraközben telepedett le, Perlakon élt népes családjával (1830-ban négy fiút, és hat leánygyermeket nevelt). 1808. november 28-án nevezték ki a visszaélései miatt hivatalából elmozdított Oszterhueber József (nem Deák sógora, annak csupán névrokona) helyett a muraközi járás főszolgabírójává. Az 1810. május 7-i tisztújítás alkalmával megerősítették főszolgabírói tisztségében, 1815. november 8-án pedig a megye főügyészévé választották. Hivatalát 1828. június 8-ig látta el, ám tiszteletbeli főügyészként és táblabíróként a későbbiekben is részt vett a megyei törvényszékek munkájában.7 Deák alighanem a legmegfelelőbb tapasztalatszerzési lehetőséget nyerte el a főügyész melletti gyakornoki állással. „Az időben a patvarista állások között sokoldalú tapasztaltsága, s a megyébeni ismeretségszerzés tekintetéből a főügyész renczről egy tanuló- és 1848-49. évi képviselőtársa. In: Torontál 1876. március 30. - április 20. (13-16. sz.), Füssy Tamás: Deák Ferenc gyermek- és ifjúsági éveiből. In: Zalamegye 1892. december 4. (49. sz.) 1-3., Eötvös Károly: Deák Ferencz mint tanuló. In: Uő.: Emlékezések. Bp., 1901. 268-274., Ferenczi Zoltán 1. köt. 37-60. Ferenczi művének e fejezete önálló tanulmányként is megjelent: Deák Ferencz mint tanuló a győri akadémián. (Mutatvány Ferenczy Zoltán „Deák Ferencz élete" cz. munkájából). In: Akadémiai Értesítő 1904. november 15. XV köt. (11. füzet) 485-497. 5 Fiáth Ferenc 1. köt. 62-63., Várady Gábor: Hulló levelek. M[áramaros]sziget, 1892. 36-37., Kun László 9-10. 6 MOL 0 81. Ugyvédvizsgálati iratok 2. csomó. Az 1823 novemberében vizsgázó ügyvédjelöltek névjegyzéke. 7 Csesznák József életrajzi adatai: ZML Zala vármegye kétségtelen nemeseinek lajstroma 1829. 358., ZML kgy. jkv. és kgy. ir. 1807. szeptember 21. 71/43., 1808. március 28. 123/70., 1808. november 28. 54/27., 1830. augusztus 9. 2446., Nógrád Megyei Levéltár. Nógrád megye nemesi közgyűléseinek jegyzőkönyve 1807. augusztus 28. 642. (a hozzátartozó iratok ugyanott Nobilitaria C. 3.), Zala megye archontológiája 1138-2000. (Zalai Gyűjtemény 50.) (Szerk. Molnár András) Zalaegerszeg, 2000. 395. Vó. Molnár András 1995. 13.
