Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
1324 CIEGER ANDRÁS kében azt javasolta, hogy a költségvetés tüzetes átvizsgálása ne egy szűk körű szakbizottság, hanem a ház plénuma előtt történjen (amely erre az időre átalakul bizottsággá).9 5 Ám a legegyértelműbb támadási kísérletet a kormány mozgástere ellen éppen az az ekkoriban megfogalmazott javaslat jelentette, melyben számos honatya egy államtanács létrehozását szorgalmazta. A kormány azonban a miniszteri felelősség és a hatalommegosztás elvére hivatkozva határozottan visszautasította egy a kormány mellett működő és az országgyűlés által irányított döntési fórum megalkotását.9 6 Ügy véljük, hogy a számvevőszékkel kapcsolatos kormányzati ellenállás ebben az alkotmányjogi és hatalmi játszmában válik értelmezhetővé. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a kormány többi tagja is elfogadta Lónyay érvelését. A nézetkülönbség mégis abból fakadt, hogy Lónyay fenntartásait minden más tényezőnél fontosabbnak vélte. Ezzel szemben minisztertársai az aktuálpolitikai megfontolásokat helyezték az első helyre a végső döntés meghozatalakor. Eötvös József néhány nappal a számvevőszéki kérdés minisztertanácsi tárgyalása előtt a miniszterelnöknek írott levelében így mérlegelte a kialakult helyzetet: „Deák, Csengery, s mondhatom: kevés kivétellel egész pártunk azt kívánja, hogy a kinevezés a képviselőház által előterjesztett három egyén között történjék. [...] Miután azonban itt a prerogatiónak [az előjognak] — habár csak formális — megszorítása forog szóban, őfelségének megegyezése nélkül mi, miniszterek nem engedhetünk, habár előre látjuk is, hogy ezen kérdésnél megbukunk; s ezért kérlek, gondolkozzál e tárgyról, és szólj őfelségével, mert én a bukást ez esetben, főképp a most folyó diszkusszió után, biztosnak tartom. Pártunkban sok elkeseredés van emiatt. [...] gondold meg jól, vajon a jelen eset megérdemli-e mindazon veszélyeket, melynek a jelen minisztérium bukása az eddig kivitt eredményeket mind, sőt az egész monarchiát kiteszi."97 Feltehetően Andrássynak sikerült engedékenységre bírnia az uralkodót, mert a december 8-i minisztertanács beleegyezett abba, hogy a számvevőszék elnökének kiválasztására a képviselőház tegyen javaslatot. Lónyay többi aggodalmát viszont a kabinet is osztotta, ám azokat sem tartották olyan súlyúaknak, amelyek miatt „a jelen országgyűléstől várható egyéb jelentékenyebb vívmányok létrehozását kétségessé tenni eszélyes volna".9 8 Lónyay továbbra is kitartott álláspontja mellett és Csengerynek küldött pársoros levelében lemondását helyezte kilátásba minisztertanácsi leszavazása miatt. Végül Andrássyval úgy egyezett meg, hogy a törvényjavaslat országgyűlési 95 Ghyczy Kálmán javaslatával az 1870. évi költségvetés tárgyalása során állt elő. KN 1869-72. 1870. jan. 15. 96. ülés, IV köt., 188-189. 96 A kabinet határozata olvasható: MOL. К. 27. Mtj. 1870. jan. 14. 3. p. Az államtanács felállításának ügye nem előzmények nélküli. 1867 táján állítólag maga Deák is dolgozott egy ilyen javaslaton. 1869 nyarán pedig Kemény Zsigmond szorgalmazta cikkeiben az intézmény megteremtését. Kemény hangsúlyozta ugyan, hogy nem egy kormánnyal egyenrangú hatalmi szerv megalkotása a cél, ám az - elgondolása szerint - független intézményként a kormánynak adna tanácsokat és a testület vezetője miniszteri fizetést húzna. (Pesti Napló, 1869. aug. 1-2., 175-176. sz.) Az államélet legkülönbözőbb területein megfigyelhető volt a kormányzat mozgástérért folytatott küzdelme. További példák olvashatók erre: Cieger: A hatalomra jutott liberalizmus, i. m. 97-103. 97 Eötvös József Andrássy Gyulához, 1869. dec. 1. Lásd: Eötvös József Müvei. Levelek, i. m. 620. 98 MOL. К. 27. Mtj. 1869. dec. 8. 1. p. A kabinet másik érve pedig az volt, hogy „a kormánypártnak megszilárdítása épp a jelen percben a kormány legfőbb feladatai közé tartozik."
