Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
LÓNYAY MENYHÉRT PÉNZÜGYMINISZTERSÉGE (1867-1870) 1325 tárgyalása folyamán semmilyen formában sem fogja azt támogatni (a képviselőházi zárószavazáson sem jelent meg).9 9 A számvevőszéki törvénnyel kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy két ponton a végrehajtó hatalom sikerrel érvényesítette akaratát az ellenzékkel és a Deák-párt meghatározó személyiségei ellenében is. Egyrészt a kormány elérte — Lónyay koncepciójának megfelelően —, hogy a számvevőszék csak a minisztertanácson keresztül tarthatta a kapcsolatot a törvényhozással: azaz a zárszámadással kapcsolatos észrevételeit először a kormánynak kellett megküldenie, amely saját válaszával együtt — törvényes határidő nélkül — terjesztette be az iratokat a képviselőháznak. Másrészt a törvény paragrafusai nem határozták meg egyértelműen a számvevőszék hatáskörét (azaz pl. a számszaki ellenőrzésen túl a kormány gazdálkodásának elveit is véleményezheti-e).100 A számvevőszék ügyének még egy szálával kell röviden foglalkoznunk, ez pedig az intézmény elnökének a megválasztása volt. A szakirodalom Csengery Antal fennmaradt levelezése alapján egyértelműen Lónyay háttértárgyalásainak tudja be, hogy az elnökségre leginkább esélyes Weninger Vincét — Deák és Csengery választottját — a képviselőház végül még a három jelölt közé sem választotta be. E vélekedéssel kapcsolatban csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy Lónyay és Weninger számos egymáshoz irt levele ellentmond ennek: a miniszter már 1869 novemberében korábbi munkatársát javasolja az elnöki posztra, sőt még 1870 áprilisában is támogatólag ír Weningernek. Lónyay — immár közös pénzügyminiszterként — naplójába július l-jén ugyancsak azt jegyezte fel, hogy Csengery alaptalanul vádolja őt azzal, hogy Weninger megválasztása ellen dolgozott. Véleménye szerint a kudarc oka inkább Csengery népszerűtlenségében és abban kereshető, hogy Andrássy a pártban ismertebb Gajzágó Salamont támogatta. Ezt a magyarázatot erősíti az is, hogy Weninger Csengerynek küldött leveleiben több alkalommal is Andrássyt tette felelőssé a történtekért és meglepetésként érte Csengeiy ezzel ellenkező — Lónyayt hibáztató — véleménye.10 1 Ráadásul az, hogy Weninger a több fordulóból álló szavazás során a jelöltek közül is kiesett, nehezen tudható be egyetlen személy vagy egy szűk csoport szervezkedésének. Ám kétségtelen, hogy nem zárható ki teljesen annak lehetősége sem, hogy Lónyay a hónapok múlásával elpártolt Weningertől és a háttérből Gajzágó támogatásába kezdett, mondván hogy a számvevőszék függetlenségét írásban is régóta hirdető és függetlenségre törekvő szakhivatalnok helyett, a végrehajtó hatalom szempontjából előnyösebb egy a kormány felé mái- egyszer (ti. a zárszámadások megvizsgálásakor) szolgálatkésznek bizonyult pártember kineveztetése. Bár éppenséggel Andrássy is okoskodhatott így.10 2 99 Lásd: Csengery Antal Weninger Vincéhez, 1870. január. Lásd: Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 304.; Lónyay-napló, 1870. márc. 5. 100 A kormány és a számvevőszék viszonyára a dualizmus egészében a hatásköri viták voltak a jellemzőek. Erről: Révész T., i. m. 38-44. 101 Lásd ehhez például: Lónyay-napló, 1870. júl. 1.; Weninger Vince levelei Csengery Antalhoz, pl. 1870. máj. 6., jún. 24., júl. 2. Lásd: Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 315-316, 552 és 555-556. 102 Csengery így jellemezte Gajzágót: „én inkább óhajtom, ne lépjen még egy ideig életbe a számszék, mintsem oly ember állíttassék élére, oly emberre bizassék az államháztartás ellenőrzése s a számviteli szolgálat rendezése, akiről annyit tudunk a múltból, hogy ügyes toastozó. Gajzágót
