Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
LÓNYAY MENYHÉRT PÉNZÜGYMINISZTERSÉGE (1867-1870) 1321 A balközép napilapja, „A Hon" azonban több cikkében kétségbe vonta ezt. Ghyczy Kálmán — aki maga is a pénzügyi bizottság oszlopos tagja volt — terjedelmes írásában kérdőjelezte meg a pénzügyminiszter állítását, mondván hogy Lónyay adatsorai csak az ügyes szemfényvesztést, a hiány elleplezését szolgálják. Valójában ugyanis az aprólékos elemzés nyomán évről évre hiány mutatkozik.86 Lónyay ősszel részletes formában is benyújtotta az országgyűlésnek az első két év zárszámadását, amelyben a gondok mellett büszkén számolt be arról, hogy az elmúlt két esztendőben több mint 6 millió forintot sikerült megtakarítani (tehát nemhogy deficit, de többlet van).8 7 A miniszteri jelentés előzetes véleményezésre a pénzügyi bizottság elé került. A testület azonban érdemben nem foglalkozott a kérdéssel, mert nem érezték magukat alkalmasnak a nagy mennyiségű számadat átvizsgálására. A Háznak azt javasolták, hogy a zárszámadás feletti határozathozatalt — és tulajdonképpen ezáltal a felmentés megadását a miniszter számára — halasszák el addig, míg az állami számvevőszék tervbe vett felállítása meg nem valósul. A zárszámadások ellenőrzését ugyanis minden alkotmányos országban a számvevőszék apparátusa végzi. Ghyczy Kálmán a bizottság tagjaként a plenáris ülésen élesebben fogalmazott, amikor a minisztérium által beterjesztett kimutatást úgy jellemezte, hogy az „számadás tekintetében hasznavehetetlen iromány", amely „semmi bizottsági tárgyalás és vizsgálat alá nem bocsátható, hacsak — egyenesen kimondom — a Ház magát a számvizsgálat tekintetében gúny tárgyává tétetni nem akarja."8 8 О tehát nem a bizottság leterheltségével vagy hozzá nem értésével, hanem a számadás silány minőségével indokolta a testület határozati javaslatát. A bizottság egy másik résztvevője, a már idézett Máriássy Béla, a testület döntését egyértelműen politikai és nem szakmai motívumokkal magyarázza viszszaemlékezésében. Szerinte a bizottság több tagja, élükön Csengery Antallal, Lónyay tekintélyének megtépázására törekedett, amelyhez jó szövetségesre lelt az ellenzéki Ghyczyben. A határozatot is akkor hozták meg, amikor Lónyay Bécsben tartózkodott, több bizottsági tag pedig nem is volt jelen az ülésen. A testület határozata csak arra volt jó, hogy bizalmatlanságot támasszon a miniszterrel szemben a bonyolult pénzügyek iránt nem is érdeklődő honatyák körében, a felmentés elhalasztása pedig ezt a bizonytalan helyzetet kívánta hosszú időre fenntartani, hisz a számvevőszéki törvényjavaslat még nem is került tárgyalás alá.89 A pénzügyi bizottság határozati javaslatáról öt napig folyt az indulatoktól sem mentes vita a plénum előtt. Lónyay egyik híve, Justh József egy áthidaló megoldással állt elő: eseti jelleggel alakítson a Ház egy külön bizottságot a zárszámadások megvizsgálására (később ez a felállítandó számvevőszék feladata 86 Lásd: A Hon, 1869. júl. 31. (174. sz.) és aug. 10-11-12. (182-184. sz.). Utóbbi három cikket már a lap szerkesztője, Jókai Mór írta. Az ő vélekedése szerint Lónyay csak azzal tudja elfedni a hiányt, hogy költségvetéseiben tudatosan alultervezi a bevételeket, majd pedig ennél - végső soron törvénytelenül - többet szed be. A Pesti Napló viszont képtelenségnek nevezte az ellenzék állításait. A lap vélekedése szerint az ellenzék mondva csinált botrányai az ország jó hírnevét veszélyeztetik és belső bizonytalanságot okoznak. Lásd: Pesti Napló, 1889. júl. 21. (165.sz.), júl. 24. (168.sz.) és aug. 8. (181.sz.). 87 Lónyay: Beszédek, i. m. 463^86. 1869. okt. 18. 88 KN 1869-72. 1869. nov. 27. 75. ülés, III. köt. 376. és 377. 89 Máriássy, i. m. 12. köt. (1891), 68-78.
