Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
1318 CIEGER ANDRÁS hagyásával elfogadták, a központi bizottság ebből kifolyólag életre-halálra érte megküzdött, az országgyűlésen Kerkápoly a párt helyeslése között védte, Lónyay miniszter a párt zajos helyeslése mellett újólag védte, s miután ezek s a párt is ennyire kompromittálta magát, feláll utoljára az öreg, tesz egy philippicát saját választói ellen és átszökik Ghyczyékhez [...] Különben az öreg úr már többször tett így, a folyosón szivarozik, a tárgyalásokat figyelemmel nem kíséri, odaszalad egyik-másik, felingerlik, bejő, beszél, egy követ dob a vízbe, amelyet az ördög se tud kihúzni."77 Lónyay 1868-ban még készségesen elfogadta Deák javaslatát és átdolgozásra visszavette a szóban forgó kormányjavaslatot. Másfél évvel később azonban már megmakacsolta magát. Deák ugyanis az 1870. évi költségvetés tárgyalása során, eltérve a kitűzött napirendtől, egy váratlan javaslattal állt elő. 1870 januárjában a részletes vita alkalmával a rosszul fizetett állami hivatalnokok bérének felemelését indítványozta. Csakhogy javaslata lényegében átírta volna az összes minisztérium költségvetését, amely további késlekedést idézett volna elő. Lónyay szóvá tette azt is, hogy a Deák által megadni szándékozott emelés csak a pénzügyi tárcánál félmillió forintnyi többletkiadást okozna. Áthidaló megoldásként — egyetértve a pénzügyi bizottsággal — erre az évre egy 200 ezer forintos gyorssegély elkülönítését tartotta megvalósíthatónak. Végül megígérte, hogy a következő évi költségvetés előkészítésekor egy általános fizetésrendezési javaslatot fog benyújtani. Deák azonban kitartott indítványa mellett, mondván „sokszor tapasztaltam, hogy a legnagyobb komolysággal elhatároztuk, hogy ez vagy ama dolog rövid idő alatt felvétessék, és ez mégis sokszor évekig húzódott". Aggodalma nem volt alaptalan, hisz Lónyay a hivatalnokok fizetésének átfogó rendezését lényegében 1868 óta halogatta, ám javaslatát a Ház érdemben mégsem tárgyalhatta.7 8 Kettejük romló viszonyáról Lónyay a következőket jegyezte fel naplójába: „Emlékében van szegény öreg úrnak, hogy többször kívánságát nem teljesítettem, mert nem teljesíthettem. Minő nagy lenne már a deficit, ha minden kívánatokat teljesítek. О kívánta az adók behajtásának szelídségét, az 1848/9-diki hadi károk megtérítését, Pest városa beszállásolási, régibb törvénykezési kiadásainak megtérítését, az alsóbb rendű tisztviselők fizetésének felemelését, a hivatalszolgák jobb ellátását, sat. Ellenálltam ezekben még neki is (pedig hány rokonát és protectonatusát alkalmaztam?), s ezért úgy látszik, neki se kellek".79 '7 Gajzágó Salamon Torma Károlyhoz, 1868. júl. 11. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára [továbbiakban: OSZK Kt.] Levelestár. A fenti idézetben az 1868: XXVI. tc. képviselőházi vitájáról van szó. A kisebbségi vélemény - melyhez Deák is csatlakozott - első sorban a jövedelmi adó megállapítására vonatkozó bekezdéseket kifogásolta. Továbbá Deák fővárosi képviselőként rosszallóan kitért arra a gyakorlatra is, mely során a pesti polgárok jövedelmüket igyekeztek eltitkolni a hatóságok elől. Deák - elismerve ugyan, hogy ezzel a törvény elfogadása halasztást szenved - felkérte a pénzügyminisztert, hogy dolgozzon ki szigorúbb ellenőrzési módokat. Erre lásd: Deák Ferenc beszédei. Szerk. Kónyi Manó. Franklin, Bp. 1898. 5. köt. 397-398. és Lónyay: Beszédek, i. m. 273-280. 1868. júl. 10. Az évek során Deák magatartását a kormányból Eötvös és Andrássy is több alkalommal nehezményezte. 78 KN 1869-72. 1870. jan. 21. 101. ülés IV köt. 312-313. Deák egy évvel később ismét előállt javaslatával, melyet akkor a Ház az 1871. évi büdzsé terhére meg is szavazott. Deák Ferenc beszédei, i. m., 6. köt. (2. Kiad. 1903.) 311-315. 79 Lónyay-napló, 1870. febr. 19. Lónyay iratai között Deák több álláskérő levele is megőrződött. Lásd: MTAK Kt. Ms 5304/155-158. 1867-1868.
