Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
LÓNYAY MENYHÉRT PÉNZÜGYMINISZTERSÉGE (1867-1870) 1319 Következő konfliktusuk sem váratott sokáig magára. Márciusban ugyanis Deák interpellációt intézett a pénzügyminiszterhez, amelyben azt kifogásolta, hogy Lónyay a törvénnyel ellentétes módon nem biztosít adómentességet a fővárosban újonnan épült házakra. Deák és Pest városának álláspontja az volt, hogy az 1868: XXII. tc. teljes házadómentességet engedélyez a frissen felépülő ingatlanokra, annak érdekében, hogy nőjön a beruházási kedv a városokban, illetve hogy hosszabb távon az adóalap is szaporodjék. Lónyay viszont válaszában felidézte a törvényalkotói szándékot, amely szerinte két éve az volt, hogy az elengedés csak az adó 70%-ára terjedjen ki, a fennmaradó összeg pedig járulékként a földtehermentesítési alapba folyjon, úrbéri kárpótlás céljára. Deák éles hangú viszontválaszában nem a törvényalkotói szándékból, hanem a törvény betűjéből indult ki. Nézete szerint a pénzügyminiszter utólagos jogszabály-átértelmezése nem szolgál más célokat, mint hogy Lónyay rejtett módon juttassa a költségvetést plusz bevételi forrásokhoz. Ráadásul mindezt egyoldalúan igyekszik megtenni, hiszen a vízmentesítő és egyéb területrendezési munkálatok által művelés alá vont és szintén adómentességet élvező földek után nem kívánt 30%-os járulékot beszedni. Lónyay ismét megpróbálkozott a döntés elhalasztásával, ám ezúttal ez nem járt sikerrel: a Ház az interpellációra adott miniszteri választ leszavazta.8 0 Lónyay naplójában így kommentálta a történteket: „Mióta miniszter vagyok, ma először szavaztak le, legalább Somsits így mondá ki a többséget; de ellenem legalább tekintélyes volt, Deák Ferenc, kiből a legszerencsétlenebb pénzügyér lenne [...] Ismét bebizonyult az, mit róla, sőt neki is mondék, be kár, hogy nincs gyermeke s legalább egy uradalma, akkor egészen másképp gondolkoznék a pénzügyi dolgokról [...] Az ülés után elmentem a miniszteri conferentiába és megmondám a kollégák előtt, hogy ily leszavazás után semmi esetre se maradhatok [...] Somsits sietett kimondani ellenem a többséget, az ellenzék szavazott Deák mellett; csoda, hogy a Deák-párt nevezetes része ellene, s mellettem mert szavazni."81 Fontos megjegyeznünk, hogy Lónyay több döntése mutat arra, hogy elsősorban a földbirtokos réteg anyagi terhein igyekezett enyhíteni, néha más társadalmi csoportok rovására is. Ez olvasható ki egyrészt a fenti ügyből, másrészt abból is, hogy a mindenkit érintő közvetett adók helyett a földadó mérséklésére törekedett volna az 1870-es költségvetés előkészítésének időszakában. De tulajdonképpen erre utal az iménti naplóbejegyzés Deák Ferenc magánéleti viszonyaira vonatkozó mondata is: vélekedése szerint a családért és annak vagyoni alapjáért, a földbirtokért való aggódás minden bizonnyal Deákot is megfontoltabbá tenné az adókedvezmények és a kiadások növelését illetően. 3. A pénzügyi bizottság Lónyay pénzügyminiszteri tevékenységét a képviselőház tagjaiból választott pénzügyi bizottság volt hivatott állandó jelleggel segíteni és ellenőrizni is egyben. A 15 fős testület feladata az országgyűléshez érkező pénzügyi vonatkozású ügyek megvitatása, előzetes véleményezése és határozati javaslatok elkészítése volt a 80 Vitájukra lásd: Deák Ferenc beszédei, i. m., 6. köt. (2. kiad. 1903.) 267-275. és Lónyay: Beszédek, i. m. 594-609. 1870. márc. 18. 81 Lónyay-napló, 1870. márc. 18.
