Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
132 ALESSANDRO ROSSELLI ményeiről van szó. Ebből adódott az a meggyőződésük, hogy a történtek után Ausztria még inkább Mussolini kezébe került. S mivel Ausztria teljesen a Dúcéra hagyatkozik, nem hárult el egyszer s mindenkorra a náci hatalomátvétel, legfeljebb időben kitolódott. Az 1938. márciusáig lezajlott események utóbb tökéletesen igazolták a francia szocialistáknak ezt a véleményét. 3. Néhány következtetés Tanulmányunkban igyekeztünk rekonstruálni, miképpen reagált és milyen válaszokat adott a francia munkásmozgalom két pártja az 1934.februári és júliusi osztrák eseményekre. Abból, ami Ausztriában történt a jelzett időszakban, mindkét francia munkáspárt — az FKP és az FSZP — megtanulta a legfontosabb leckét, hogy ti. a munkásmozgalom nem maradhat megosztott a fasizmussal vagy a nácizmussal szemben. Ezt bizonyítandó, az egységfrontból később kifejlesztik a Népfront12 0 szélesebb politikai képletét, amelyet jóváhagy a Kommunista Internacionálé VII. (utolsó) kongresszusa.12 1 Érdemes megemlíteni, hogy ez a politikai képlet győztesnek bizonyult nem csak Franciaországban, hanem az 1936-os spanyolországi választásokon is,12 2 annak ellenére, hogy el kellett viselnie a szovjet külpolitika visszavágásait.12 3 Ausztria számára viszont az 1934. júliusi eseményeket követő periódus kezdetét jelentette a függetlenség elvesztésének. Mivel az ország egyre jobban kötődik, Itáliához, Mussolini rá tudja venni az új kancellárt, Schuschniggot, hogy az 1936. július 11-i osztrák-német megállapodás értelmében fogadja el osztrák nácik belépését a kormányba.12 4 Majd miután a Duce teljesen magára hagyja az országot, 1938. március 12-13-án bekövetkezik az ország német csapatok általi megszállása és annektálása a náci Németországhoz, az annyira rettegett Anschluss. Ennek próbálták elejét venni Bécsben 1934. július 25-én, de anélkül, hogy egy szabad és demokratikus rendszert akartak volna létrehozni.125 így Ausztria lett a nácizmus első áldozata. Ekképpen fogalmazott 1946-ban, az osztrák néphez intézett újévi üzenetében az SPO egyik ismert vezetője, Karl Renner. Szavaiból világosan kitűnik azon szándéka, hogy felmentse Ausztriát a náci 120 Erről a politikai átmenetről Georges Lefranc: Histoire du Front Populaire, 67-119. Giorgio Caredda: II Fronte Popolare in Francia 1934-1938, 20-63. 121 VM. Lejbzon-K. К. Sirinja: Il VII. Congresso dell'Internazionale Comunista, 85-187. Marta Dassú: Fronte unico e fronte popolare: il VII. Congresso del Comintern, in Storia del marxismo, 111,2: Dalla crisi del '29 al XX. Congresso, Torino, Einaudi 1981, 589-626. 122 Gerald В re nan: Storia della Spagna 1984-1936, Torino, Einaudi 1970, 283-285. Georges Lefranc: Histoire du Front Populaire, 11-138. Giorgio Caredda: II Fronte Popolare in Francia 1934-1938, 64-163. 123 Silvio Pons: Stalin e la guerra inevitabile (1936-1941), Torino, Einaudi 1995. 124 Az 1936. júliusi osztrák-német megállapodásról, E. Collotti: La sconfitta socialista..., 426. Uő.: Il fascismo e la questione austriaca, 19-20. С. Di Nola: Italia e Austria..., 272-275. L. Saluatorelli-G. Mira: 934. Renzo De Felice: Mussolini il Duce, II: Lo stato totalitario (1936-1940), Torino, Einaudi 1996, 272-275. Az olasz-német kapcsolatok alakulásáról, J. Petersen: Hitler e Mussolini..., 423-426. A megállapodáshoz vezető náci lépésekről, W. L. Shirer: Storia del Terzo Reich, 324-325. 125 Az Anschlussról és két nappal korábban Schuschnigg kancellár lemondásáról, E. Collotti: La sconfitta socialista..., 431-432. Uő.: II fascismo e la questione austriaca, 22-25. С. Di Nola: Italia e Austria..., 289-290. L. Saluatorelli-G. Mira: 969-972. R. De Felice: Mussolini il Duce, II: Lo stato totalitario (1936-1940), 466-474. Ausztria náci megszállásáról, W. L. Shirer: Storia del Terzo Reich, 370-383.
