Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
A FRANCIA MUNKÁSMOZGALOM ÉS AZ 1934-ES OSZTRÁK VÁLSÁG 133 uralom idején történtek miatti felelősség alól, s a természet vak játékának tüntessen fel mindent.126 Azon igyekezetében, hogy felmentse hazáját a náci rémtettekben való bűnrészesség vádja alól, Renner megfeledkezett felvetni azt az alapvető problémát, hogy miként jutott el Ausztria 1938. márciusáig, az Anschlussig, továbbá elhallgatta azt a tényt is, hogy 1918 és 1932 között az SPÖ programjában is szerepelt az osztrák köztársaság és a Weimari Németország egyesítésének a terve.127 Éppen erre a kérdésre kereste a választ az osztrák szociáldemokrácia másik nagy alakja, a kiváló marxista teoretikus, Otto Bauer Két világháború között? c. könyvében, amelyet 1936-ban, száműzetése idején írt Prágában.128 A szocializmus válsága c. fejezetben egyebek mellett így fogalmaz: „A fasiszta veszély, amelyet már a Linzi program12 9 előre jelzett, valósággá vált a fasizmus németországi győzelmét követően. Ausztria a két fasiszta nagyhatalom, Németország és Olaszország közti harc célpontjává lett. Egyik percről a másikra az osztrák szociáldemokrácia két veszélyes ellenség között találta magát: a német nacionál-fasizmus (ez a hitleri Németországhoz akarta csatolni Ausztriát) és az osztrák klerikál-fasizmus között, amely Dollfuss 1933. március 7-i államcsínye után teljhatalomra tett szert, s ezzel egyszerre harcolhatott a nemzetiszocialisták és a szociáldemokraták ellen, maga mögött tudva Róma politikai és egyházi támogatását. Ezen a ponton jól kitűnt, mennyire nehéz hirtelen forradalmi útra terelni egy pártot, amely a demokrácia törvényes keretei között működik, és teljesen alkalmazkodik is a demokráciához. Azok a vezetők, akik a demokrácia talaján jó parlamenti képviselők, szakszervezeti vezetők és aktivisták voltak, meghátráltak a merészebb döntések elől, melyeket az ellenforradalmi államcsíny igényelt volna. Azok a tömegek, amelyek a demokratikus érában bátran küzdöttek a fasizmus ellen, mostanra megtörtek a hosszú évek munkanélküliségében. Féltek elveszíteni a munkahelyüket, s felkészületlenül álltak egy ellenséges államhatalommal szemben, míg végül is hagyták, hogy megfélemlítse és kizsákmányolja őket egy abszolút rendszer. De még ha meg is nyilvánult a párt gyengesége az 1933. márciusa és 1934. februárja közti időszakban, a párt nem hagyta magát ellenállás nélkül szétverni a fasiszta túlerőtől. S forradalmi ereje megmutatkozott 1934. februárjában, a schutzbundosok hősies és kétségbeesett harcában."130 Otto Bauer megállapítja ugyan, hogy az SPÖ 1934. február 12-15 közötti ellenállásával valamelyest jóvátette az 1933. márciusában elkövetett hibáit, mégsem tagadja le a párt tévedéseit. S noha nem említi az 1934. júliusi eseményeket, úgy tűnik, nyilvánvalónak látja, 126 Karl Renner üzenetét az alábbi tanulmány alapján idéztem, Sigfried Matti-Kari Stuhlpfarrer: Come sul Carso, dove qua e lá dispare un fiume, in II caso Austria, 99-143. 127 Perez Merhau: Socialdemocrazia e austromarxismo, in Storia del marxismo, 111,1, 223. Arról, hogy Ausztria — külső nyomásra — 1922-ben és 1932-ben lemondott a Németországhoz való csatlakozásról, G. Botz: Ideale e tentativi di Anschluss prima del 1938, in II caso Austria, 9-15. 128 Otto Bauer alakjáról, Giacomo Marramao: Tra bolscevismo e socialdemocrazia: Otto Bauer e la cultura politica dell'austromarxismo, in Storia del marxismo, 111,1, 239-297. Enzo Collotti: Introduzione a Otto Bauer: Tra due guerre mondiali? Torino, Einaudi 1979, VIII-LXXXII. A könyv eredeti címe: Zwischen zwei Weltkriegen? 129 Az SPÖ Linzi programja 1926-ra nyúlik vissza. Előre látta, hogy a proletariátus fegyvert ragad, hogy polgárháború, majd proletárdiktatúra lesz, ha a polgárság letér a demokrácia talajáról, E. Collotti-. La sconfitta socialista..., 396. 130 Otto Bauer: La crisi del socialismo, in Tra due guerre mondiali?, 317-318.
