Századok – 2002

Folyóiratszemle - Kocka Jürgen: Kelet-Közép-Európa – Kihívás a történetírás számára V/1257

FOLYÓIRATSZEMLE 1257 előtt sürgette a sajtó egy nyugati katonai egyezmény létrejöttét. Tony Shaw tanulmánya elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a legkülönbözőbb ideológiai háttérrel rendelkező angol populáris sajtó állásfoglalását 1945-48 között nem ez az ideológiai beállítódás határozta meg, hanem annak alapján reagált az aktuális eseményekre, hogy milyen módon képzelte el a nemzetközi kapcsolatok működését a háború után. Ezért történhetett meg, hogy a Munkáspárti kormányt mind jobbról, mind balról erős támadás érte a sajtóból. Lehetetlenség pontosan megítélni, hogy a lapoknak milyen hatása volt a közvéleményre. Az akkor végzett közvéleménykutatásokból azonban tudjuk, hogy akárcsak a sajtóban, a közvéleményben is évek alatt alakultak át a Szovjetunióval kapcsolatos nézetek. 1946 áprilisában a Gallup felmérése szerint a válaszadók 42%-a úgy gondolta, hogy Moszkvát biztonsági érdekei, I 26% szerint expanziós törekvései vezérelték (32%-nak nem volt véleménye). 1948 áprilisában már 62% szerint nem viselkedett elég keményen az angol kormány az oroszokkal szemben, és csak 6% vélte úgy, hogy túlságosan is az volt. A vizsgált években nyilvánvalónak tűnik, ! hogy az ismertetett kormányzati propagandának nagy szerepe volt abban, hogy 1949-re olyan egyetértést sikerült elérni a külpolitikában, amelynél erősebbet békeidőben külügyminiszter nem kívánhat. Az 1940-es évek végére világossá vált, hogy a médiának óriási szerepe lesz a továbbiakban a közvélemény befolyásolásában, különösen Angliában, mivel a brit alattvalók egyrészt lelkes olvasói voltak a populáris sajtónak (szórakoztatóak, kerülik a „komoly témákat"), másrészt a közvélekedés szerint az újságok a pártérdekek men-I tén szerveződtek és legalább a kormánytól függetlenek voltak. A jelek mindenesetre arra utaltak, hogy a hidegháború előrehaladtával a Fleet Street egyre dogmatikusabbá vált és hajlamos volt csak fekete-fehérben lefesteni a Nyugat-Keleti ellentéteket. A „vörös ördög" épp annyira volt a sajtó, mint a politikusok teremtménye. Nem lehet kétség • afelől, hogy ez a fajta retorika jelentős tényezője volt annak, hogy ilyen sokáig elhúzódott a hidegháború. History 1998 január 66-87 N.M. Kocka, Jürgen: KELET-KÖZÉP-EURÓPA - KIHÍVÁS A TÖRTÉNETÍRÁS SZÁMÁRA Az 1989-91 közötti események az európai történelem legmarkánsabb választóvonalát jelentik 1945 óta, és így nem csak az európai történelmet, hanem egyúttal a történetírást is megváltoztatták. Annak ellenére, hogy az új elméletek, iskolák egy része gyorsan eltűnt, a történettudományon belül mégis mélyreható változások bontakoztak ki. Ezek közé sorolható a marxista-leninista történetírói iskola megszűnése, amely 1989 előtt az összes szocialista országban domináns volt. Megszilárdult továbbá az az elképzelés, hogy egy előre nem látható esemény jelentősen megváltoztathat szilárdnak hitt rendszereket, és ezen álláspontnak köszönhetően a hosszú, ismeretlen eredetű, nagy hatókörű folyamatok helyett a cselekvő ember került a történelem középpontjába. Nagymértékben megváltozott a német történelemszemlélet, hiszen a német történetírás a két német állam egyesülése után minden bizonnyal másképp értékeli a nemzetállamok kialakulását, valamint az 1945 és 1990 közötti német történelmet, mint a megosztottság idején. Németország és a német történetírás szempontjából fontos továbbá, hogy a Német Köztársaság 1990-ben elismerte Németország keleti határait, így megszűnt a revizionizmus problémája. A történelemtudományon belül az 1989-91-es eseményeknek köszönhetően kiemelkedő helyet foglal el a Kelet-Európával foglalkozó kutatók vitája, amely lényegbevágó, a tudományág egészét megkérdőjelező témákkal foglalkozik. A kelet-nyugat konfliktus és a „keleti blokk" megszűnése után kérdések és kétségek egész sora merült fel Kelet-Európával, mint történelmi egységgel kapcsolatban: jogos-e a kelet-európai és a kelet-közép-európai történelem megkülönböztetése? Ténylegesen más utat jártak-e be ezek a területek, mint a nyugat-európai államok, vagy csak az adott kulturális-politikai körülményeknek tulajdonítható az eltérés? Ezzel kapcsolatban azonnal felmerül a kérdés a kelet-közép-európa-i történelem és az ún. egyetemes történelem kapcsolata iránt, amely szintén új látószögű kutatásokat igényel, hiszen elkerülhetetlen a Kelet-Európát kutató történészek eredményeinek, elméleteinek az eddiginél szélesebb körű felhasználása. Az 1989 és 91 közötti változások egy másik, és talán legfontosabb következménye, hogy megváltoztak az európai történelem tér- és időkoordinátái, ezért beszélünk manapság „rövid 20. századról", amely az I. Világháborútól 1989/91-ig tart, és ennek hatására szűnt meg a nemzeti történelemszemlélet evidenciája és lépett helyébe az a történeti iskola, amely a nemzetállamokra tagolt Európa helyett Európát, mint önálló történelmi egységet igyekszik bemutatni. A történettudomány azáltal különbözik a többi tudományágtól, hogy elméletei tér és idő