Századok – 2002

Folyóiratszemle - Shaw Tony: Az angol populáris sajtó és a hideg háború első időszaka V/1254

1256 FOLYÓIRATSZEMLE sajtóosztálya azon iparkodott, hogy a médiának a szovjet kommunizmusról alkotott negatív vé­leményét tompítsák és elősegítsék a Németor­szág elleni koalíció támogatását. De ez olyan jól sikerült, hogy a háború végeztével a Külügymi­nisztérium jobbnak látta egy nagyszabású poli­tikai átnevelő program elindítását. A szovjet ter­jeszkedéssel párhuzamosan a sajtóosztály aktív szerepet játszott abban, hogy a sajtót rávegye egy Moszkvával szembeni kritikusabb álláspont kép­viseletére. Bevin maga is megfogadta az utasí­tásokat: 1946 elején kifejezte megértését a szov­jet biztonságpolitikai félelmek iránt, ugyanakkor felhívta az újságírók figyelmét Moszkva imperi­alista céljaira is. Az iráni válság jól szolgálta ezt a kampányt. A Külügyminisztérium a színfalak mögött módszeresen dolgozott azon, hogy a szov­jetbarát szerkesztőket meggyőzze. Most először külön felkérték a háború alatt Moszkvában dol­gozó tudósítókat, hogy leplezzék le a szovjet pro­paganda ügynökséget, az Informb.ürót, amely csak különböző megkötésekkel engedte őket dol­gozni. Emiatt az angol közvélemény teljesen téves képet kapott a Szovjetunióról. 1946 ápri­lisában a Külügyminisztériumban egy különle­ges bizottságot is létrehoztak, melynek feladata a Szovjetunió irányában követendő politika és az ezzel kapcsolatos propaganda alakítása lett. A háború utáni gazdasági problémák el­lenére Anglia kézben tudta tartani az eseménye­ket az iráni válság idején. De az 1947-es tél, az olajválság valamint az Indiában és Palesztinában zajló konfliktusok radikálisan csökkentették Anglia szabad mozgásterét. Bevin felismerte, hogy Moszkvával szemben erős összefogásra van szükség, ugyanakkor csökkenteni kellett a pén­zügyi kiadásokat is, ezért nem maradt más vá­lasztása, mint Washingtonhoz fordulni segítsé­gért. Ennek eredménye lett az a sokak által jól ismert és a hidegháború történetében fordulatot jelentő két beszéd, amelyek az elkövetkező három hónap során hangzottak el. Március 12-én Truman elnök a kongresszus támogatását kérte ahhoz a kommunizmus ellen folytatott harchoz, amelyet Anglia Görögországban és Törökország­ban vívott. Június 5-én pedig George Marshall, amerikai külügyminiszter bejelentette a háború sújtotta európai országok pénzügyi segélyezésé­nek és gazdasági talpraállításának programját. Mindkét beszédet nagy megkönnyebbüléssel fo­gadta az angol Külügyminisztérium. A sajtó azonban makacsul ragaszkodott egy évvel korábbi álláspontjához, sőt Truman és Marshall kezdeményezései még inkább növelték a Fleet Street konfliktusát a Külügyminisztéri­ummal. Magatartásuk egyik oka éles Amerika­ellenességük volt. A háború alatt az amerikai ka­tonákkal meglehetősen közvetlen kapcsolat ala­kult ki, azonban sok angol számára az amerikai katonák jelenléte inkább egyfajta „műveletlen megszállást" jelentett. Emellett az amerikaiakat nem tartották elég tapasztaltnak a külpolitiká­ban, a Szovjetunióról kevésbé tartották hihető­nek, hogy háborút robbantana ki, mint az Egye­sült Államokról (News Chronicle, Daily Mirror). Egyre növekvő félelem uralkodott az amerikai gazdasági imperializmus miatt is (Daily Express, Reynold News). Valamennyi újság egyet értett abban, hogy Anglia számára a legvonzóbb pers­pektíva az lenne, ha megtartaná függetlenségét és „harmadik erőként" közvetítő szerepre vál­lalkozna. 1947-re a Külügyminisztérium kidolgo­zott egy részletes antikommunista kampányt, a­melynek egyik következménye az volt, hogy a Daily Mail és a News of the World gyakran közölt riportokat olyan vezető politikusokkal, akik e­lítélően nyilatkoztak a Szovjetunió kelet-európai tevékenységéről, vagy ügynökeik nyugat-európai beszivárgásáról. A Külügyminisztérium a Marshall-tervet is igyekezett népszerűsíteni 1947-48-ban. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy néhány újságra sokkal nagyobb hatást gyakorolt az, amikor az oroszok 1947 júliusában visszautasították a felajánlott támogatást: a News Chronicle és a Daily Herald ui. új hangot ütöttek meg a Szovjetunióval kap­csolatban, elítélték azért, hogy megtiltotta szom­szédainak a Marshall-tervben való részvételt, s ezzel, véleményük szerint súlyosan ketté osztot­ta Európát. Végül, a legnagyobb hatású esemény, amely meghatározónak bizonyult az angol po­litikai közvélemény megváltozásában az 1948-as cseh kommunista hatalomátvétel volt tevékeny orosz „segítséggel". Az angolok ui. már évtize­dek óta szimpátiával figyelték a cseh demokra­tikus hagyományokat és ugyanakkor az sem el­hanyagolható tényező, hogy meglehetős lelkifur­dalást éreztek irántuk a Müncheni egyezmény miatt. 1948 végére tehát szoros szövetség alakult ki a konzervatív, a liberális és a munkáspárti saj­tóorgánumok között abban a tekintetben, hogy meg kell állítani a kommunizmus további ter­jedését a Nyugat felé. A Szovjetunióval kapcso­latos eddigi rokonszenv nyílt ellenségeskedésbe fordult át. Az egyetlen kivétel Beaverbrook „füg­getlen konzervativizmusa" maradt. A sajtóban még nem jelent meg a „hidegháború", mint ki­fejezés, de az ellenség már egyértelműen azono­sítható volt. A következő évben, amikor Berlin miatt az első nyílt konfrontáció megtörtént, ez már csak megerősítette Kelet-Nyugat megosz­tottságát. Ennek következtében már jóval a NATO megalakításának 1949 áprilisi bejelentése

Next

/
Oldalképek
Tartalom