Századok – 2002

Folyóiratszemle - Applebaum Anne: A Gulag V/1245

1248 FOLYÓIRATSZEMLE gyengült fizikai állapotú foglyok képtelenek a termelési normákat teljesíteni. A tucatjával rendelkezésre álló hasonló tartalmú beszámolók, jelentések és levelek, valamint Berijának a termelés növelésére vonatkozó tervei ellenére nem történt érdemi javulás az élelmezés terén. Országos szinten az életkörülmények a háborút követően kezdtek lassan, de érezhetően javulni. A táborokban azonban nyoma sem volt hasonló tendenciának. Egy 23 nagy táborban végrehajtott vizsgálat-sorozat 1948-ban megállapította, hogy az észak-szibériai Norillagban a foglyok 75%-ának nem volt meleg csizmája; Karéliában háromszorosára növekedett a munkaképtelen foglyok száma; féltucat táborban pedig továbbra is túl magas volt a halálozási ráta. Végül az alacsony termelékenység, s nem emberiességi megfontolások vezettek oda, hogy Hruscsov hozzálátott a Gulag gazdasági szerepének 1953-as megszüntetéséhez, amihez minden bizonnyal hozzájárult a Sztálin halálát követően kirobbant, a katonaság által azonban levert és kíméletlenül megtorolt felkeléshullám, köztük három jelentős táborlázadás is. Applebaum cikkében villanásszerűen ugyan, de érzékelteti a táborok sokféleségét. Cikkében elkülönülnek pl. a húszas évek lágerei, valamint a Gulag táborai. Említésre kerülnek az általában rövidebb időre elítélt rabokat foglalkoztató kolóniák mellett azok a Gulagon kívül, száműzetésben élő rabok is, akiknek az életkörülményei számos esetben még a Gulagon raboskodókénál is rosszabbak voltak, mivel rendszeres élelemhez sem mindig jutottak. A szerző által közölt statisztikák alapján 1942-ben a táborokban és a kolóniákon a hivatalos adatok szerint 1.7 millió fogoly élt. Ez a szám azonban félrevezető. Ennél ugyanis a hivatalos iratok szerint is jóval többen raboskodtak a szóban forgó évben. A száműzetésben fogva tartottakkal, az NKVD börtöneibe zártakkal, a kitelepített nemzetiségiekkel, az „ellenőrző-szűrő" lágerekbe zártakkal, valamint a szabadságvesztés nélküli kényszermunkára ítéltekkel kiegészített létszám 4,34 millió. Applebaum sem hagyja említés nélkül a rabrotációt. 1943-ban például összesen 2 421 000 fogoly raboskodott hosszabb-rövidebb ideig a Gulagon, holott az év eleji (1 500 000) és az év végi (1 200 000) adatok 300 000-res csökkenést mutatnak. A számok közötti eltérések mögött az elhalálozás, a szökés, a pár hónapos büntetési időtartam, a 1943-ban a Vörös Hadseregbe való besorozás, a főként az idősek, a betegek és a terhes asszonyok esetében alkalmazott amnesztia, illetve a foglyok táboron belüli besorolásának megváltozása (pl. adminisztrátorrá vagy őrré való „előléptetése") állt. Ezek az adatok természetesen nem tartalmazzák a már a bebörtönzésük előtt kivégzetteket, sem a közvetve érintett családtagokat: a munkájukat elvesztő feleségeket, a járványok melegágyaként működő árvaházakba kényszerített gyermekeket stb. Applebaum Edwin Bacon A Gulag a háborúban című könyvének statisztikai adataira hivatkozva az 1930 és 1953 között különböző ideig raboskodók összlétszámát — a fluktuációt is beleszámolva — 18 millióban közli. A kényszermunka más formái további 15 millió embert érintettek. A foglyok összetételével kapcsolatban Applebaum eloszlatja azt a laikus körben elterjedt téves benyomást, miszerint a foglyok elsöprő többségükben értelmiségiek, valamint politikai okból bebörtönzöttek voltak. A Memorial Társaság, a Szaharov Intézet, a lengyel Karta Intézet stb. által támogatott és végrehajtott szisztematikus adatgyűjtésnek és elemzésnek köszönhetően ma már jóval árnyaltabb a képünk az egyes fogolykategóriák egymáshoz viszonyított arányairól. Az ún. „politikaiak" aránya a háború alatt és után 59%-ot tett ki, és bizonyos táborokban más időszakokban is magas volt. A közhiedelemmel ellentétben azonban egyáltalán nem mindenki volt „ellenforradalmi tevékenységiért bebörtönzött politikai elítélt. A Gulag foglyainak számottevő része került ki parasztok és munkások közül. A politikai fogolyként kategorizáltak sem feltétlenül voltak mindannyian a rendszer nyílt ellenségei. Soknak még határozott politikai orientációja sem volt. A nem politikai foglyok csoportjába köztörvényes elítéltek mellett sok olyan fogoly is tartozott, akiket csak a szovjet igazságszolgáltatás minősített bűnözőnek, olyan apró vétségekért (munkahelyi késés, bliccelés vagy étel lopása az éhező családtagok számára), amelyek máshol vagy nem számítottak törvénybe ütköző cselekedetnek, vagy ha igen, jóval enyhébb retorziót vontak maguk után. Applebaum minden egyes emberi élet felbecsülhetetlen értéke miatt jogosan sorolja a fontos, ám végső soron másodrendű kérdések közé a Gulagon raboskodók összlétszámának meghatározására vonatkozó számításokat. A helyenként hiányos vagy nem megbízható dokumentáció miatt amúgy is csak megközelítően pontos becslések lehetségesek. Bergyinszkiht idézve említi például azt a gyakorlatot, mely szerint a halálozási statisztikák kozmetikázása érdekében a haldoklókat szabadon bocsátották A táborok gazdasági aspektusainak hangsúlyozása korántsem jelenti — hangsúlyozza igen helyesen — a rendszer embertelenségeinek elkendőzését. A Gulag az állami megfélemlítő és terrorgépezet része volt, amely maga is alkalmazta a represszió különböző formáit. Az erőszak tette ugyanis lehe-