Századok – 2002
Folyóiratszemle - Applebaum Anne: A Gulag V/1245
FOLYÓIRATSZEMLE 1247 nyítani, hogy az NKVD által működtetett táborok a gazdaság meghatározó részeiként funkcionálhatnak. A termelés hatékonyságának növelése érdekében növelte hát az ellátmány menynyiségét, valamint a munkavégzés intenzitását. (Igaz, a fejadagok a háború alatt a megváltozott prioritások és az ellátási nehézségek miatt viszszaestek a korábbi szintre). Berija hasonló okok miatt támogatta az NKVD-n belül felállított Különleges Technikai Hivatalt (Oszoboje Tehnyicseszkoje Bjuro) is, amelynek műhelyeiben és laboratóriumaiban kiváló tudósok is dolgoztak -köztük a legendás repülőgép-konstrüktőr, Andrej Tupoljev. Szolzsenyicin Az első kör című munkájából már ismert volt e munkacsoport létezése. Arra azonban, hogy a táborrendszer irányítói valójában mekkora jelentőséget tulajdonítottak neki, igazán csak Alekszandr Kokurinnak a szóban forgó hivatalról írt tanulmánya világított rá. A közvélekedéssel ellentétben — állítják az Útmutató szerzői — a Gulag csupán a negyvenes évekre lett a szovjet gazdaság integráns és meghatározó része, s teljesen kiépített gazdasági lágerkomplexum. További pontosítás szándékával írják a szerzők, hogy a Gulag nem 1937-38 folyamán, hanem 1950-52-ben érte el teljesítményének a csúcspontját. Applebaum nem tesz említést azokról a történészekről, akik a fentiekkel ellentétben úgy vélik: az ötvenes évek elején valójában már komoly bajok voltak a Gulag termelékenységével. Feltehetően Berija sem elégedettségében nevezte egyébként az intézményt 1953-ban „alacsony hatásfokúnak", és javasolta megszüntetését. A mai napig vitatatják továbbá, hogy a tál borrendszer pontosan milyen, mértékben épült be a szovjet gazdaság rendszerébe, illetve, hogy f mennyire volt hatékony és gazdaságos. Vannak, akik a Gulag gazdasági funkcióját magát is megkérdőjelezik, s azt kizárólagosan represszív intézménynek tartják. Mások legalábbis a rendszer büntető jellegének abszolút primátusa mellett érvelnek, s gazdasági vonatkozásainak a felvetését legfeljebb az önellátás szempontjából tartják indokoltnak. Megint mások inkább csak a rendszer hatékonyságának és a nemzetgazdaságban való részarányának a mértékét vitatják. Létezik olyan vélemény is, amely szerint a kényszermunka nyereséges volt, és meghatározó jelentősége volt a szovjet gazdaságban. A történészek mellett ezt az álláspontot hangoztatják a volt Gulag-vezetők is. Véleményük szerint bizonyos típusú feladatokat csak a foglyokkal tudtak a megkívánt gyorsasággal elvégeztetni. Nem is szólva arról — tehetnénk hozzá —, hogy a szélsőséges éghajlatú peremvidékeken elvégzendő, embert próbáló munkákhoz nehezen találtak volna munkaerőt kényszer alkalmazása nélkül. 1999 júliusában a BBC mutatta be az Angus Macqueen által készített első angol nyelvű dokumentumfilmet, amelyben az egykori foglyok mellett volt táborparancsnokokat is megszólaltattak. A norilszki tábor volt parancsnok-helyettese például tipikus indoklással a civil lakosság számára elfogadható életkörülmények megteremtésének és fenntartásának magas költségeire hivatkozva érvelt a kényszermunka alkalmazásának gazdaságossága mellett. Elméleti szinten kétségtelenül a rabmunka mellett szólt egyszerűbb koordinálhatósága, olcsósága, könnyű pótlása, a komoly befektetések szükségtelen volta, az alacsony ellátási és üzemeltetési költségek stb. A tervekben kitűzött cél és a valóság azonban nem mindig esett egybe. A gyakorlat nem feltétlenül igazolta az optimista elképzeléseket. Számos szovjetológus érvel amellett, hogy a rendszer kiépítésének és fenntartásának magas költségei, valamint a kényszermunka alacsony termelékenysége miatt a Gulag gazdasági hasznosságát tekintve egyáltalán nem váltotta — nem is válthatta — be a hozzá fűzött reményeket. Az orosz történészek új nemzedéke egy részének álláspontja szerint — íija Applebaum — ésszerűtlen működésével a Gulag inkább károkat okozott a szovjet nemzetgazdaságban. Idézi például Ivanovát, aki szerint a negyvenes évek végére a titkosrendőrség gazdasági tevékenysége oly kevéssé volt hatékony, hogy még a kényszermunkások más minisztériumok számára való bérbe adása sem hozott nyereséget. Oleg Hlevnyuk is (aki a Yale University Press felkérésére állított össze a Gulagról szóló dokumentum-gyűjteményt) rámutatott arra, hogy a Gulag hatékonyságának kiszámításakor a létrehozói nem számoltak a magas önköltséggel, amely magában foglalta az őrszemélyzet fenntartását, az elhunytak munkaerejének kiesését, és az elpocsékolt, vagy nem megfelelően felhasznált szakértelemből stb. adódó többletköltségeket. Föl is vetette: bár 1937-ben a Gulag biztosította az aranykitermelés 37%-át, nem lett volna-e hosszú távon kifizetődőbb a termelékenységet más módon, nem a kényszermunka alkalmazásával biztosítani? Ezt látszik alátámasztani például — írja Applebaum — Viktor Bergyinszkih, aki a Vjatlagról szóló munkájában kimutatta: az ott dolgozó faipari kényszermunkások termelékenysége harmadakkora volt, mint a civil munkásoké ugyanebben az iparágban. Applebaum levéltári kutatásai során maga is számos olyan jelentésre bukkant, amelyekben felügyelők arról panaszkodnak, hogy a csapnivaló ellátás következtében végsőkig le-