Századok – 2002
Folyóiratszemle - Belzyt Leszek: Prága és Krakkó a 14. században V/1237
FOLYÓIRATSZEMLE Leszek Belzyt: PRÁGA ÉS KRAKKÓ A 14. SZÁZADBAN A szerző a középkori Közép-Kelet-Európa két kiemelkedő politikai, gazdasági és kulturális központjának, Prágának és Krakkónak a fejlődését hasonlítja össze a 14. században. A kutatás a városok területi gyarapodásáról, az új városrészek kialakulásáról, az egyetemek alapításáról, az egyházi szervezet kiépítéséről, valamint a települések háztulajdonosairól rendelkezésünkre álló adatok elemzésére épül. Mind Prága, mind Krakkó gazdasági szempontból rendkívül kedvező helyen fekszik, hiszen mindkét város folyó partján, ércekben gazdag középhegységek közelében terül el. Az előnyös földrajzi fekvés által kínált lehetőségeket a városok polgárai már a középkorban is igyekeztek kihasználni. Különösen Krakkó részesedett nagy mértékben a wieliczkai és a bochuiai sóbányák, valamint az olkuszi ólom-, cink- és ezüstbányák hasznából, hiszen az üzleti tevékenységet teljes egészében a krakkói nemesek és kereskedők irányították. Krakkót ezen kívül Közép-Európa két legfontosabb kereskedelmi útja is érintette - a kelet-nyugati, amely Németországot kötötte össze a Fekete-tengerrel, és az észak-déli, amely a Keleti-tenger felől Magyarországon keresztül Itáliáigés az Oszmán Birodalomig haladt. Krakkóban így főleg nyugati szövetekkel, keleti szőrmékkel, állatokkal, sóval, viasszal és magyar rézzel kereskedtek, az áruk nagy részét azonban továbbszállították. Prága, a német-római császár székhelye, ezzel ellentétben egyik jelentős kereskedelmi vonal útját sem keresztezte, a kereskedők ennek ellenére útvonaluk végcéljának, a luxuscikkek eladási helyének tekintették. A kedvezőtlenebb gazdaságföldrajzi feltételek ellenére Prága Krakkót megelőzve fejlődött fontos politikai és kulturális központtá. A prágai Óváros után 1257-ben már a Moldva keleti partján elterülő ún. „kis oldal" is megkapta a városi jogot, 1320-ban, pedig Hradzsint is városi rangra emelték. A legjelentősebb változások IV Károly uralkodásához kapcsolódnak. 1348-ban az uralkodó megalapította az Újvárost, amely háromszor akkora területet foglalt magában, mint az Óváros, és Vysehrád vára mellett számos elővárost is magába olvasztott. 1360-ban, az új városfal építése során Hradzsint és a „kis oldalt" is jelentős mértékben kibővítették. 1344-ben az érsekség, valamint 1348-ban az egyetem alapításakor a város újabb ösztönzést kapott a fejlődéshez. IV Károly német-római császárként több éven át Prágában tartózkodott, amely hivatalosan is az első számú székhelynek számított. A cseh királyi hivatalok egy részének Prágában volt az állandó székhelye, és IV Károly mindent elkövetett, hogy a Német-Római Birodalom központjává tegye a várost. A Luxemburgi család városfejlesztő politikájához az egyházi szervezet fejlesztése és megszilárdítása is hozzátartozott. A prágai püspökséget 1344-ben érseki rangra emelték, az érsek pedig egyúttal a környező országok pápai legátusi címét is megkapta. IV Károly Prágát zarándokhellyé akarta tenni, ezért értékes ereklyéket gyűjtött Európa minden részéből és szorgalmazta a templomok és kolostorok építését, így uralkodása végére Prága már 74 templommal és kápolnával, valamint 25 kolostorral büszkélkedhetett. Ezen tényezők hatására Prága európai mértékkel is hihetetlennek számító virágzásnak indult a 14. században. A fejlődés eredményeképpen megnövekedett a beépített terület, új elővárosok keletkeztek, a régiek pedig gazdaságilag jelentősebbé váltak. A 14. század végén Prága négy városból állt: az Ó- és az Újvárosból, a „kis oldalból", valamint Hradzsin városkából, amelyet azonban csak 1592-ben emeltek királyi városi rangra. A városhoz a következő települések tartoztak: Vysehrád királyi vár és a mellette lévő Psar település, a királyi kastély a hradzsini hegyen, valamint Souchov, Pohorelec, Strahov, Újezd, Petrinsky svah és Hloboká cesta elővárosok. 1476-ban a Vysehrád körüli település is megkapta a városi rangot, és ettől kezdve Prága már öt várost foglalt magába. A városfal 700 hányi területet ölelt át, Prága így az Alpoktól északra Európa legnagyobb városának számított. Az Ó-város területe 106 ha-ra, az Újvárosé 360 ha-ra, Vysehrádé 15 ha-ra, Hradzsiné pedig 30 ha-ra tehető. Ennek a területnek csak a fele volt beépítve, a maradék részt a zöldövezetek foglalták el. Prága területe a 19. századig nem változott jelentősen, a város nem terjeszkedett ezeken a 14. században kialakult határokon túl. A prágai birtokviszonyok pontos feltárásához az 1427-, 1429- és 1433-as óvárosi adóslisták, valamint Wacslaw Wladiwoj Tomek topog-