Századok – 2002
Történeti irodalom - Davis Mary: Sylvia Pankhurst (Ism.: Jemnitz János) V/1221
TÖRTÉNETI IRODALOM 1223 aki az első világháború idején mert hangosan antimilitarista, háborúellenes lenni, aki az első világháború utolsó éveiben már ilyen szellemben szerkeszt és jelentet meg lapot, aki a háborút követő általános radikalizálódás talaján lesz kommunista, nagyon számontartott személyiség (Moszkvában is). Független felfogása révén hamarosan kiválik a CBGB-(kommunista párt)-ból, hogy visszatérjen a Munkáspártba — de ahol szintén nem kevés problémája támad a pártvezetéssel. Nem utolsó sorban azért, mert Sylvia nemcsak antimilitarista, harcos nő, a női egyenjogúság híve, hanem hitvalló szocialista is volt (és ez ismételten önmagában is súrlódásokat előlegezett a számára). Mindezen túl markánsan internacionalista és kifejezetten antirasszista is volt. Ez utóbbit Mary Davis és Sylvia fia is nagyon erőteljesen hangsúlyozza, bizonyítja. S ne feledkezzünk meg arról, hogy az 1882-ben született Sylviának igazán sokféle őt felkavaró élményben volt része. Ifjúságában őt is jócskán megzavaróan érték az angol-bur háború hírei, majd az első világháború sokfelé elágazó mozzanatai, majd a brit birodalom perifériáin, Indiában és Egyiptomból már az 1920-as években felcsaptak a lángok, ahol a brit uralom rasszista megnyilvánulásai ugyanúgy fellázították, mint a brit imperializmus kínai intervenciói. S ezen a nyomvonalon igazán nem meglepő, hogy a már 50-es éveibe lépő Sylvia teljes szívvel, haraggal fordul szembe nemcsak a náci fasizmussal és rasszizmussal, hanem az olasz fasizmussal, Mussolini etiópiai háborújával. Sylvia ekkor valósággal premier planba lép, élharcosa lesz Mussolini leleplezésének. Igaz, Sylvia már 1926-ban megjelentetett egy leleplező könyvet „India and the Earthy Paradise" címen, az 1930-as évek kezdetén pedig (Károlyi Mihállyal együtt) ő is részt vett a Willy Manzenberg szervezte „Fasizmus és Háború Ellen" mozgalomban — de éppen az etiópiai háborúban válik Sylvia amolyan leleplező főszereplővé, ekkor jelentet meg és szerkeszt a fenti szellemben saját lapot „New Times and Ethiopia News" címen, amelyben az elsők között teszi szóvá, hogy Mussolini „civilizált" hadserege harci gázt vet be, tömeghalált okozva az írástudatlan abesszinok körében. Sylvia lapszerkesztői és laptulajdonosi tevékenysége persze jóval korábban kezdődött. Még 1914 tavaszán, a szociális és politikai feszültségekkel megterhelt időszakban, amit a brit történetírásban elég általánosan „a nagy nyugtalanság" idejének neveznek — ekkor szakított Sylvia politikailag véglegesen idősebb családtagjaival, és Christobel is ekkor jelentette ki, hogy ha valaki nem fogadja el az általuk kirajzolt irányvonalat, akkor az illető alakítson ki külön, más szervezetet. Sylvia ezt meg is fogadta: szervezetét is megalakította, s megjelentette a „Women Dreadnought"-ot, amely azután az első világháború élményei, és magának Sylviának is további radikalizálódása nyomán 1917-ben, az orosz forradalom után „Workers' Dreadnought" néven jelent meg. Am ha Sylvia politikai szerepe ebben az időben alárendeltebb is, csak egy sajátos színfoltot jelentett az általános radikalizálódásban (noha ez a színfolt is önmagában véve érdekes), a fent említett 1935-ben indított lap valóban egyedi jelenség volt, ami általánosan nagy figyelmet keltett és sokan publikáltak benne. S ha az 1920-as évek második felében Sylvia a „nyugalmas" időszakban szépirodalmi könyvet és egy általános vizsgálódásnak beillő munkát jelentetett meg az anyák helyzetéről, (időközben ő maga is anya lett), akkor ez a korszak az 1930-as évek második felében véget ért. Sylvia megalakította a maga pánafrikai szervezetét is, amely az ott végbemenő különféle szörnyűségekre figyelt. Sylvia gondjai nem ritkultak a második világháború második szakaszában sem, amikor a brit csapatok váltották le Etiópiában az olaszokat. Sylvia maga csak 1944-ben jutott el Etiópiába, s mindjárt 1945-ben nem kis részben az ő kezdeményezésére ült össze az a pánafrikai konferencia, amely többek között a brit imperializmusnak az etiópiai politikája ellen is tiltakozott. S Sylvia folytatólagosan részt vett ezekben a tiltakozásokban 1945/46-ban. (Ez is egy olyan fejezet, amely a magyar történetírásban alig ismert.) Sylvia 1948-ban csatlakozott a Munkáspárthoz. Ez az időszak az, amikor még elevenen élnek a nagy remények, a nagy reformok megvalósulóban vannak. Hiszen csak egy éve, hogy India felszabadult, és ez a folyamat sok helyütt előrehaladni látszott, — de azután el is akadt, újra felerősödött a neokolonizációs folyamat. Sylvia ekkor újra elég erős ahhoz, hogy megint sokakkal szakítson és élete 76. évében Etiópiában telepedik le. Itt is hal meg 1960-ban. S az 1950-es évek sem békés karosszékben pihenve múltak el számára. Davis a világosan, nagy empátiával megírt kötetet kronológiai mutatóval és bibliográfiai jegyzékkel egészítette ki. E könyvből az érdeklődők bizonyára több vonatkozásban is ismeretlen területeket fedezhetnek fel maguknak. Jemnitz János
