Századok – 2002
Kisebb cikkek - Egy Kéthly Anna levél 1960-ból (Közli: Korbuly Dezső és Vida István) V/1211
KISEBB CIKKEK 1217 „üldözési mániában szenvedek", ha azt állítom, hogy ő nem játszik tisztességesen. A fúziót ellenző párttagok, a túlnyomó többség, megkísérelte a védekezést. A nagyipari munkásság, amely a háború befejezése után egyesített szakszervezetekben a legszörnyűbb garázdálkodás szemtanúja volt, kénytelen volt bizalmi emberei útján titokban szervezkedni a párt adminisztrációjába beállított bűnszövetkezet ellen. A közvélemény keveset tud a Bástya utcai tanácskozásokról. Nem is lehetett erről hangosan beszélni — mint később Kelemen Gyula lefogatása is bizonyította —, mert az AVO az első perctől kezdve kommunista kézben volt. Egymás után selejtezték ki belőle a kisgazdák és a szocdemek bizalmi embereit. Akik benn maradtak, mint e két párt bizalmijai, azokat rávették, hogy kémszolgálatot végezzenek a bennük bízó pártokban. A szocdem párt elnökségéből, pártvezetőségéből Marosán György Farkas Mihálynak jelentett, Rónai Sándor közvetlenül Rákosi Mátyásnak. Mi természetesen nem tudtunk olyan alapos kémszolgálatot szervezni, mint az ÁVO és a kommunisták, mégis meg tudtuk állapítani, hogy minden ülésünk anyaga néhány óra múlva a kommunisták kezében volt. Aki ezekben a hónapokban otthon volt, az tudja, hogy az ellenállás életveszedelmet jelentett. Mégis a Bástya utcában szervezkedő nagyipari bizalmiak segítségével megtudtuk szervezni azt, hogy az 1947 szeptemberi pártválasztmányi 27 Szakasits az 1947 szeptember 8-i pártválasztmányi ülésen a szociáldemokrata baloldal politikáját és a személyét ért éles támadások hatására maga mondott le, de a pártválasztmány két szoros szavazás után visszahívása mellett döntött. (Lásd Gábor: Az igazai szociáldemokrácia. 1998. 258-259.) 28 Kéthly 1947 tavaszán mondott le, a lapot gyakorlatilag helyettese, a baloldalhoz tartozó Horváth Zoltán szerkesztette, s nem vitt külön vonalat. СStrassenreiter: „Megjegyzések" című feljegyzése. 2002. január 15.) ülés Szakasitsot felmentette a főtitkár tisztség alól2 7 , egész sleppjét elhelyezték volna vele együtt. Ekkor a kommunisták végre belátták, hogy a trójai falóval nem érnek el eredményt. A nagyipari munkásság egyik legkeményebb vezetőjének, Kelemen Gyulának lefogásával, ostoba hamis vádak alapján való elítéltetésével megkezdték a „rendcsinálást". Az emberek megdermedtek és bizonytalanokká váltak. Engem kiszorítottak a Világosságtól, a párt délutáni lapjától, amely a Népszavával ellentétben, folytatta a harcot az elnyelés ellen.2 8 A főszerkesztői tisztet átadták Horváth Zoltánnak, Szakasits egyik súgójának, akit közönségesen csak Szakasits „Leó"-jának neveztek. Még a 47-es választások előtt történt az a figyelemreméltó incidens, hogy Szélig Imrét, a nagyipari titkárság vezetőjét, az oroszok el akarták hurcolni.2 9 A párt elnöksége és vezetősége ellenszegült az ismételten felvetett közös választási lista követelésének, s ez akció egyik vezetője volt Szélig Imre. Mikor az esetet jelentettük az orosz katonai parancsnokságnak és tiltakoztunk miatta, azt a választ kaptuk, hogy ők semmit sem tudnak a dologról, de azt hiszik, hogy ellenforradalmár Vlaszov-tisztek30 csinálták ezt a stiklit, hogy az orosz barátainkat kompromittálják!!! Erre mondják otthon, hogy az ördögöt az öreganyjánál pereljük! A többi esemény már gyorsvonati sebességgel követte egymást. Kelemen 29 Erre vonatkozóan eddig nem kerültek elő levéltári források. Szélig a szervezési főosztályt vezette. 30 A. A. Vlaszov tábornok a németek oldalára átállt önkéntesekből és hadifogságba esett orosz és különböző nemzetiségű katonákból álló 1945. január végén alakult ún. Orosz Felszabadító Hadsereg parancsnoka, akit Hitler nevezett ki. Az egység létszáma nem haladta meg a 60 ezer főt. Vlaszovot és tiszttársait 1945-ben elfogták, halálra ítélték és 1946-ban Moszkvában kivégeztették.
