Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
122 ALESSANDRO ROSSELLI felettébb valószínűtlen is, mindenesetre továbbra is nagy a feszültség a térségben, s a háborús veszélyt illetően nem teljesen elhibázott a párhuzam az 1914-es történésekkel. íme, ezért is követelik a lapban a külföldi csapatok visszavonását az osztrák határról.63 Rögtön az 1934. július 30-i beiktatás után hírül adják az új osztrák kancellár, Kurt von Schuschnigg hivatalba lépését, de ez sem túlzottan vigasztaló. Az új kancellárt a Vatikán bábjának titulálják, aki bizonyára elődje, Dollfuss politikáját fogja folytatni, már ami osztrák részről Olaszország kiszolgálását illeti.64 Az osztrák válság kapcsán a kommunista lap még visszatér egy lehetséges háború témájára, mert Olaszország és Franciaország akár a beavatkozás mellett is dönthetne a náci veszély elhárítása végett, de ez újabb feszültségeket teremtene Jugoszláviával, amely — hangsúlyozza a lap — sosem nézné el olasz csapatok jelenlétét Ausztriával közös határain, és katonai válaszlépéstől sem riadna vissza. Mindez — hangoztatják — olyan ellentmondáshoz vezetne, amely válságba sodorná a kisantantot.6 5 Majd Schuschnigg-ról és rendszeréről szólva a cikk megjegyzi, hogy nincs semmilyen változás a Dollfuss utáni Ausztriában. Az új kancellár éppen Mussolininál tartózkodik, hogy tárgyaljon a Habsburgok restaurációjáról.6 6 Némi kihagyás után az újság akkor tér vissza az osztrák kérdésre, amikor ismerteti Hitler egyik beszédét, amelyben a Führer a náci Németország előző évi eredményeinek bemutatásán túl élt az alkalommal, hogy megismételje, nem akar területi változásokat. A cikk szerzője szerint ez tulajdonképpen beismerése a nácik kudarcának Ausztriában, ám mégsem jelenti azt, hogy elfeledve az éberséget, hinni kell Hitlernek.67 Ezen a ponton az FKP érdeklődése lecsökken az 1934. július 25-ét követő osztrák helyzet iránt, s a lapban csak kétszer szólnak még róla. Unalomig ismételgetik a Habsburg-restauráció témáját, ezúttal viszont 63 Gabriel Péri cikke, „L'Humanité", 1934. VII. 30. továbbá André Marty cikke, „L'Humanité", 1934. VIII. 2. Az első cikk (címe Vingt ans!) párhuzamot von az 1934. augusztus 1-ei nemzetközi helyzet — ezt az osztrák válság, valamint az angol miniszterelnök, Stanley Baldwin kemény, Németországot bíráló beszéde jellemzi —, és 1914. augusztus 1-е között, amikor kirobbant az első világháború. A második cikk konkrétabban veti fel a problémát, ti. említést tesz az olasz csapatok állomásoztatásáról a Brenner-hágónál, s az azt kísérő jugoszláv aggodalmakról. Jól látható, hogy mindkét esetben az osztrák kérdést általános összefüggésben helyezik el. Egy lehetséges újabb háború veszélyéről, Paul Vaillant-Couturier cikke: 1914-1934, „L'Humanité", 1934. VIII. 4. 64 Marcel Magnien cikke, „L'Humanité", 1934. VII. 31. Schuschnigg hatalomra kerüléséről, C. Di Nola: Italia e Austria..., 262. 65 Marcel Magnien cikke, „L'Humanité", 1934. VIII. 2. A cikk szerzője mintha elfelejtené, hogy a kisantant már jó ideje válságban van, hiszen Csehszlovákia az egyetlen demokratikus állam a tagjai közül (amelyre Franciaország is számíthat), míg a másik két tagállamban, Jugoszláviában és Romániában katonai diktatúrára támaszkodó monarchikus rendszer van, amelytől nem teljesen idegen a fasiszta hajlandóság. A cikk visszatér a Habsburg restauráció tervére, amely úgy túnik, valódi rögeszmévé kezdett válni az FKP-ban. 66 „L'Humanité", 1934. VIII. 4. A francia kommunisták, akiknek a Habsburg restauráció a szó szoros értelmében rögeszméjükké vált, figyelmen kívül hagyják Schuschnigg és Mussolini találkozójának igazi célját, ti. hogy megoldást találjanak Ausztria függetlenségének a megőrzésére. Helyesebb lett volna azt kiemelni, hogy az osztrák kancellár, célja elérése érdekében mondhatni a legrosszabb személyt választotta szövetségeséül, miként az 1936. júliusától 1938. márciusáig zajló események tanúsítják majd. Mussolini és Schuschnigg első római találkozójáról, C. Di Nola: Italia e Austria..., 265. A Duce és az osztrák kancellár további megbeszéléseiről az 1934-es év folyamán, R. De Felice, 503. jegyzet. 67 Gabriel Péri cikke, „L'Humanité", 1934. VIII. 7. — Hitler kivárásos taktikájáról 1934. második felében, lásd W. L. Shirer: Storia del Terzo Reich, 308.
