Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
A FRANCIA MUNKÁSMOZGALOM ÉS AZ 1934-ES OSZTRÁK VÁLSÁG 123 az újraegyesített Ausztria-Magyarországon, amelynek a tervét újfent a fasiszta Olaszországnak tulajdonítják a kisantantot érintő lehetséges negatív következményekkel együtt.6 8 Ezzel az osztrák kérdés lekerül a lap hasábjairól, hogy átadja a helyét a náci Németországnak, amelyet az elsőszámú ellenségnek neveznek, még azelőtt, hogy a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa (1935) annak kiáltotta volna ki. Mindazonáltal szükséges kiemelni egy fontos aspektust. A második osztrák válság kapcsán (1934. július 25-26) az FKP orgánumának egyik állásfoglalásában sem érződik már az a szektásság, amely viszont igencsak jelen volt az előző (1934. február 12-15) osztrák válság elemzésekor. Mint láttuk, a februári elemzéseket még erősen jellemezte a támadó hangvétel az SPO és az SZMI irányában, s a súlyos kritikáktól csak a francia szocialisták mentesültek, akikkel 1934. februárjától kezdve preferenciális tengelyt igyekeztek létrehozni, s amely éppen a második osztrák válság idején, 1934. július 27-én valósult meg. Ez a megváltozott magatartás, amely egyben kísérlet is volt az antifasiszta célzatú együttműködésre a francia munkásmozgalom két szárnya között, nem csak a francia kommunisták felnőtté válását jelzi, hanem —jelen tanulmány szerzője szerint — az egész nemzetközi kommunista mozgalomét is. Mindez egyértelműen pozitív jelenség, még ha maradnak is nyomai a régi irányzatnak, mint például olyankor — láttuk —, mikor meglovagolják azokat a valószínűtlen, ha nem egyenesen lehetetlen elképzeléseket a Habsburg-ház alatt egyesülő Ausztria-Magyarországról, amit senki, még az olasz fasiszták sem szándékoznak tető alá hozni. 2. A Francia Szocialista Párt (FSZP) magatartása6 9 Az első osztrák válság (1934. február 12-15). A bécsi munkásfelkelés elején a francia szocialisták reagálása némileg megkésett a kommunistákéhoz képest. Csak két nappal a felkelés kirobbanása után, február 14-én jelennek meg az első hírek Dollfuss államcsínyéről, akit minden további nélkül fasisztának7 0 bélyegeznek. Majd rögtön Léon Blum kommentárja következik. Az FSZP vezetője siet cáfolni a francia sajtóban megjelent híreszteléseket Otto Bauer és Julius Deutsch letartóztatásáról. (Bauer az SPO egyik prominens alakja, Deutsch pedig a Schutzbund korábbi vezetője volt. Schutzbund: az osztrák szociáldemokraták félkatonai szervezete, 1933. márciusában oszlatták fel.) A két személyiség nem hogy nincs börtönben, hanem ők irányítják a munkások ellenállását. E rövid bevezető után a cikk szerzője visszautasítja azokat a vádakat, miszerint az osztrák szociáldemokraták ellenállásukkal kockáztatnák Ausztria függetlenségét, melynek Dollfuss az egyedüli védelmezője. Azt lehet mondani, ennek éppen az ellenkezője igaz, hiszen a szociáldemokraták többször is szorgalmazták a megbékélést, míg a kancellár, maga mögött tudva Mussolinit, arra használta fel a helyzetet, hogy eltörölje a demokratikus garanciákat. Épp 68 D. R. (Daniel Renoult) cikke, „L'Humanité", 1934. VIII. 10, és Gabriel Péri cikke, „L'Humanité", 1934. VIII. 13. 69 A párt pontos neve: Parti Socialiste-Section Français de L'Internationale Ouvrière. A továbbiakban: FSZP 70 „Le Populaire", 1934. II. 14.
